news      about      discography     lyrics      live      photos      videos      press      contact      shop  
 

INTERVIEWS

Press Answered by Date Language Article
Crossfire Webzine Kristóf November 2014 English / German [read]
Against Magazine Balázs and Kristóf October 2014 English [read]
Todestrieb Distro (Album Guide) Dániel and Kristóf September 2014 English [read]
OccultBlackMetalZine Dániel June 2014 English [read]
Kronos Mortus Kristóf June 2014 Hungarian [read]
Shock! Rockmagazin Dániel May 2014 Hungarian [read]
A Dead Spot of Light... #22 Dániel April 2012 English [read]
Fémforgács Webzine Kristóf March 2012 Hungarian [read]
Tilos Rádió, Gorezone (Live) Karst June 2011 Hungarian [stream]
GrindNet Webzine Dániel and Kristóf April 2011 Hungarian [read]
Revolúció Fanzine II./7. Dániel December 2009 Hungarian  
Rádió Szombathely Dániel August 2009 Hungarian  



REVIEWS


2014 - LIME VEINS BLEED RUST

Press Rating Language Article
Metal Maniac 9,8 / 10 English [read]
Shock! Rockmagazin 9 / 10 Hungarian [read]
Crossfire Webzine 8,5 / 10 German [read]
Against Magazine 7 / 10 English [read]
Zware Metalen.com 6.5 / 10 Dutch [read]
SicMaggot Rock and Metal Blog 6 / 10 English [read]
TheNeedleDrop.com (Track Promo)   English [read]
Lords of Chaos Webzine 6.5 / 10 English [read]
Aux Portes Du Metal 16 / 20 French [read]
Les éternels 13 / 20 French [read]
HeavyHardes.de 2 / 6 German [read]
Metal Temple 10 / 10 English [read]
Fémforgács Webzine 10 / 10 Hungarian [read]
OccultBlackMetalZine 8 / 10 English [read]
Lángoló Gitárok   Hungarian [read]


2012 - OCTAHED / KARST (SPLIT)

Press Rating Language Article
Nuskull Webzine   Hungarian [read]
Lángoló Gitárok (Split Premiere)   Hungarian [read]


2011 - CLEANING A CAVE

Press Rating Language Article
Don't Count on It Reviews 8 / 10 English [read]
Autodafé Kvlturális Magazin   Hungarian [read]
Subterra 7.5 / 10 Hungarian [read]
Nuskull Webzine 7 / 10 Hungarian [read]
Fémforgács Webzine 9 / 10 Hungarian [read]
Rock Station Magazin 3,5 / 5 Hungarian [read]



LIVE REVIEWS

Press Event Language Article
Kronos Mortus 21 September 2013 Debrecen - BlacKromeFest Hungarian [read]
Subterra 20 May 2013 Budapest w/ Jex Thoth (USA) Hungarian [read]
Hardrock.hu 20 May 2013 Budapest w/ Jex Thoth (USA) Hungarian [read]
Fémforgács 20 May 2013 Budapest w/ Jex Thoth (USA) Hungarian [read]
Rockstation 20 May 2013 Budapest w/ Jex Thoth (USA) Hungarian [read]
Shock! Rockmagazin 20 May 2013 Budapest w/ Jex Thoth (USA) Hungarian [read]
Fémkereső 20 May 2013 Budapest w/ Jex Thoth (USA) Hungarian [read]
Scriptum Metallum 30 August 2012 Budapest w/ Brotherhood of Sleep (GR) Hungarian [read]
Scriptum Metallum 25 June 2012 Budapest w/ Skeletonwitch (USA) Hungarian [read]
Autodafé 5 April 2012 Budapest w/ Fuck the Facts (CAN) Hungarian [read]
Kronos Mortus 28 January 2012 Miskolc - Nautiluszok éjszakája II. Hungarian [read]
Heavymetal.hu 29 October 2011 Debrecen - III. Black Mysticism Night Hungarian [read]
Vaskarika.hu 12 December 2009 Szombathely - Extreme Rock Esélykiegyenlítő Hungarian [read]


INTERVIEWS

released in: Crossfire Webzine, 4th November 2014 | author: Daniel Müller | answers by Kristóf
[original article in German]

HELL-ö Kristóf! Please tell us something about the foundation, the development and the releases of Karst first!

Metallic clangs to you, Daniel!
The very roots of the band date back to 2005, this is when Dániel, our drummer founded the band. I originally joined as bass player, and did so until our original vocalist whose voice can be heard on our first demo - [2006] Sinister Nightfall left the band and I took his place leaving the four string for a musician who could handle it with more confidence. Our next release has been recorded with this lineup, unfortunately our bass player back in the day, who had excellent musical ideas and played guitar very well too was uncomfortable with playing in front of audience, which is essential to the band from the beginning. Then joined Balázs to play bass and a few years later he had to switch to guitar...
At present the band works well-oiled, creative process is unlike any other period. Only "negative development" is that growing up makes band issues more complicated, we are busy in different cities, not in Miskolc. However, we meet in Miskolc to rehearse.
As Karst we have four releases so far. "demo2009" originally came out as the last Nebulosus Fatum release, still it has the word ‚karst’ hidden on the cover and we count it as the first Karst material. This demo contains three songs, we have never made any physical copies of it, because all of them were re-recorded for our debut album "Cleaning a Cave". The first album is a closure of a long period of struggles, band member changes, the songs are ordered striclty by writing date. First song is the oldest, last is the newest.
We have a split release and the new album "Lime Veins Bleed" rust so far.

The band was called Nebulosus Fatum before (from 2005 to 2009) and you released a demo and en EP. Why did you change the band name after that? And is Karst actually still the band for you?

To be honest I did not like the name Nebulosus Fatum the moment I joined the band. Later on I was tired explaining what the name meant, and at that time Dániel was arranging concerts mostly on telephone, it must have been horrible to spell the name, and very often it was misspelled on the flyers.
Changing the name was also a statement of falling out of the black metal genre, but indeed I feel continuity between the "two bands".

What does the band name Karst actually mean? Is it an Hungarian term?

No, it is originally a german word! Nowadays it works as an international geographic term for limestone mountains, caves inside them, dolinas and springs, etc.

Which bands are your main influences? And have these influences changed after the name change?

My main influences were Voivod, Darkthrone and Napalm Death to start playing extreme music. The change of the name did not make any effect on any member of the band. Naturally every member finds some new music from time time, and of course we have much in common when it comes to what our favourites are.

What are your lyrics about? Is it only about fullfilling the typical black metal clichés or is there also a certain message behind them?

From the moment I could write lyrics for Nebulosus Fatum I had an urge to write nothing but typical black metal lyrics. I think my lyrics were the first "unorthodox" parts prior to major changes in the music. On "Cleaning a Cave" I deal with personal matters in allegoric compositions reaching for non-material ideas and using many visual elements and allegories so that the listener can also relate to the lyrics through his/her own experiences.
Lime Veins Bleed Rust is slightly different, because I wanted to write more straight-forward lyrics still rich in pictures while having a message that is not universal-transcendental bullshit as previous, but reflecting on the contradictions of the world we live in.

Why did you choose to write your lyrics in Hungarian, and not in English language? Don't you think you would reach a much wider audience abroad when people understand your lyrics?

For Karst I prefer writing lyrics on my native language. We have discussed this problem and came up with a partial solution.
You can find original English translations for our Hungarian lyrics at our homepage: http://karst.hu/en_szovegek.html [scroll down, each release has the originals first, then the translations]

Your debut album "Cleaning a Cave" (2011) was a pro-printed CD-R, limited to 100 copies. Also, your split with Octahed, was a hand-numbered CD-R. but only with a limitation of 25 lousy copies! Why? Don't you think your music could reach a wider audience? Or is it just because of your total underground attitude?

We still have a few copies left, therefore I see no point producing larger quantities by ourselves. We would be most satisfied if we ran out of copies - case closed.
We are open to labels/distros who care to re-release some our stuff anyway.

Wasn't any label interested in releasing a CD version of both releases? Or don't you care about that?

We have made some efforts advertising our music to labels with the new album, as a result in the future you may get your pawns on a professionally produced Lime Veins Bleed Rust and a Cleaning a Cave CD. We are not planning to reissue the split though.

What about the split release with Octahed? How did you get in contact with this band?

It was Géza from Octahed who came up with the idea, and they have asked and we accepted. By mere chance we have just been looking for an opportunity to do a split with some band, because we had those two songs not fitting the planned second album.

Do you also play live? And if so: Did you already support a "bigger" band in Hungary?

I can't say we have been very active in this matter, because we have played only four concerts in this year so far. We haven’t played with any "bigger" Hungarian band, but supported touring bands such as Lord Vicar, Jex Thoth, Skeletonwitch or Fuck the Facts in Budapest.

How important is it for you to play live and not only to record something in the studio?

Primary. A song needs to work live before we go to the studio to record it. We have tried out all our songs on stage, often re-thinking the structure before releasing them.

Let's talk about the Hungarian scene now, OK? Because I love a lot of Hungarian bands actually! Let's come to the Hungarian black metal scene first, OK? I know some hordes like Tormentor, Angel Reaper, Detonátor, Fantom, Antichrist, Sear Bliss, Hexenwood, Marblebog, Hunok etc. Do you know (and like) them all? And were they also influences for Karst and Nebulosus Fatum?

Tormentor is something you cannot pass, even if you are not from Hungary. Dániel, our drummer often refers to early Tormentor in interviews being an example to Karst's musicians masochistic approach in playing music, practicing difficult themes a lot before they can play them properly.
I love Sear Bliss for sure, and I know the rest of the names mentioned.
Marblebog occupies a special place in my heart, since this nature related deep art is brewed in Diósgyőr, Miskolc, our hometown. Vorgrov, who made Marblebog attended to many early Nebulosus Fatum concerts! We have talked a lot those days, and we have common friends. Shame he quit playing music and he is not the part of the underground now, I hope this will change some time!
When it comes to Hungarian black metal I have to mention Ater Tenebrae and Witchcraft. These two bands had a huge impact on us. We even played a tribute show for Ater Tenebrae in 2012, the 21st of December (the so-called Maya Escathon, rumoured End of the World) playing all their songs.

What do you think about the big heavy metal bands in Hungary? I just ask because I'm a big fan of bands like Pokolgép, Ossian, Omen, Stress, Rotor, Obstruction, Halor etc. as well... Do you like them, too? Or don't you care about them?

I quickly get bored of 80's heavy metal except Iron Maiden to be honest.
It is sure fun to listen to heavy metal as background/party music, but I have never been a fanatic of such bands. However I admit that Pokolgép was outstanding in its Kalapács Józsi era, even if the lyrics are ridiculous. Hungarian lyrics did really good service for these bands gaining a relatively cult status abroad.
In Hungary Pokolgép and Ossian are still very popular, but they are pallid shadows of themselves because lots of member changes and undiminished popularity made these bands music industry machinery. It is baffling for me how many new teenager fans they have! Anyway, those kids are not into metalcore at least, and that's a start!
On the other hand Stress and Rotor for instance are real survivors and deserve more respect than they have nowadays.
Rotor is from our hometown as well! When one's having an underground gig in Miskolc and one needs a decent sound engineer, Jani, Rotor's forever vocalist is The Man For The Job!
What are the future plans with Karst?

A shorter release, music written, I need to write lyrics in English in this case. As soon as it will be out, you will understand, why am I writing English lyrics for this one.
The music is more traditional metal than our previous releases. After recording that we want to experiment a lot with new instruments and sounds literally taking our time doing so, and of course playing concerts in the meantime!

All right, Kristóf! The last words are yours!

I love the German death metal band called Torchure.



released in: Against Magazine, October 2014 | author: Cátia Cunha | answers by Balázs and Kristóf
[original article]

Why did you start KARST in the first place? As each of the band members was/is/has been in a different band, it would be nice to know what you are trying to express through this project.

[Balázs] The band started in 2009 after several years of playing under the name of Nebulosus Fatum. It was a raw black metal act following the second era of norwegian black metal, but through the years it became obvious that we were heading toward something different that we wouldn’t like to call black metal, and the music itself did not fit our previous name anymore. Since we’re huge fans of Darkthrone, Gorgoroth and Burzum we respect the philosophy and atmosphere represented by their music, so we thought that it was necessary to change the genre we called ourselves. We still wanted to use the "musical toolkit" of black metal, because these are the tools with which we can express ourselves, but as the lineup of the band settled, each of us brought his own influences into the band. Dániel, our drummer, loves the post-punk scene of the '80s, Kristóf is a big Voivod fan and he is also into oldschool death metal, Tamás brings the vigorous effect of High on Fire and I try to add some dirty garage rock and airy '70s psychedelic sound to the whole. With a few exeptions we all love the aforementioned bands and genres, so we try to create with all these elements in the most natural way we can.

Why the name KARST?

[Balázs] Our band’s hometown Miskolc is in the north-east part of Hungary, in the middle of the Bükk Mountains. This mountainous range has a really big influence on our lives, we spend a lot of time there. Since limestone is a very soluble type of rock, this landscape is full of caves, valleys, sinkholes made by water. This geographical phenomenon is called karst and these types of mountains are called karst mountains.

Is there any story or concept behind "Lime Veins Bleed Rust" title?

[Balázs] This album took almost three years to write, most of the songs evolved for a long time and had a lot of variations before we could call them finished. Each of us had an idea about how each song should sound and the emotions and moods that should be represented in the songs, so it was a process very similar to the shaping work of water in limestone. Some basic ideas (usually from Dániel, sometimes complete songs) went in, then it flowed through our own filters and what came out is this album. On the cover art of "Lime Veins Bleed Rust" you can see a piece of rock with some rusty discoloration, which is a common effect of the karst dissolution. In short, the title draws a parallel between the shaping of the songs and the shaping of limestone.

[Kristóf] Miskolc, our hometown, is dealing with a lot of economical/social issues since the iron production ended more than 20 years ago and most of the inhabitants lost their well-set labour. There is a huge area with a partly abandoned iron factory in this town, along with a significantly depressed "iron factory colony", so "Lime Veins Bleed Rust" also refers to the natural surroundings suffering the regression and destruction of humanity. On the cover, the stone is mainly dolomite that has limestone "veins" and that significant rust-like discolouration.

Can you tell us how this album differs from the previous one? What can we expect and what is the message behind it?

[Balázs] Our first album, "Cleaning A Cave", was the closure for a long period marked by name and band member changes. From the first song to the last, it shows the changes of our ideas and points towards the direction we were heading. I think "Lime Veins Bleed Rust" is the fulfilment of these ideas, but in a really unforced way. We spent a lot of time polishing the song structures to make them fluid, in order to get the different parts together to make a strange and unique atmosphere. Another difference is, while the lyrical themes of "Cleaning a Cave" are much more withdrawn and deal with personal thoughts about inner feelings, in "Lime Veins Bleed Rust" the lyrics reflect the outer world. They are about social, cultural issues surrounding us. Not in a political way, but through the behavior and reaction of society or a single person to both fictional and real-world problems.

[Kristóf] If you are interested in the lyrical concepts and the writing of this album, you should definitely check this page:http://label.todestrieb.co.uk/2014/09/21/album-notes-karst-lime-veins-bleed-rust

What bands would you refer to as influences?

[Balázs] Of course we are all big fans of the classic raw black metal acts like Darkthrone, Immortal, Ildjarn, early Ulver (personally, I really like their new stuff too) and so on. We learned a lot from Enslaved’s rich harmonies and from the honest rawness of Nirvana too. We are listening to a wide range of musical genres so we have a lot of influences, maybe not in a direct way. As I said earlier, post-punk, alternative rock, all kinds of genuine metal bands like Voivod, Aura Noir are all part of our lives -hence our music, and the list never ends.

How can you describe the Progressive Black Metal scene on your country?

[Balázs] I don’t think we have a proper progressive black metal scene in Hungary. I think we are more likely to have a black metal underground with some more active bands and some less active, some old like Witchcraft and Dusk and some newcomers too, though this scene has its inner conflicts. As I said we don’t like to call our music black metal, because it is not, so we are not really part of this scene. It is one of the biggest influences on our music, but we prefer to call it extreme garage rock or something like this.

Do you have any touring or show plans for the future?

[Balázs] We would like to have gigs outside Hungary, for example in Germany, Poland, Austria, but for now these are just plans.

Where do you see the band heading to musically during the future?

[Balázs] I think this album is the end of a quite long period of the band. We pitched upon a feeling and a rockish style a few years ago and now we have done what we wanted to with this. These days we are working on a special EP, it will be some kind of experiment for us. After that we will try to fulfill an old concept of ours about how we imagine our music would sound. We would like our music to create the feeling of large open natural fields, but with sorrow, anger and rust.

Any final words or thoughts before we wrap up this interview?

[Balázs] Thank you very much for the opportunity! If anyone is interested in our music, you can find all the info you need to get in touch/order something on our official page: www.karst.hu



LIME VEINS BLEED RUST - Track by Track: Album Guide
released in: Todestrieb Distro; September 2014 | written by Kristóf and Dániel
[original article]

1. Halogató / Dilatory

Kristóf: This songs first version was dumped a long time ago, before releasing Cleaning a Cave. We re-arranged it when we have already been seeing the brief structure of Lime Veins Bleed Rust needing one more straight-forward song that really is A Song. The lyrics were written by me, then re-arranged by Dániel in order to be more allegoric, fitting everyone's taste. The song is about delaying important business, which creates disharmony in one's soul. A song with simple structure - perfect opener. The string instruments were tuned down from standard E (which we use all the time) to D tuning on the studio version to get a heavier tone for the opening riff.

Dániel: Our band shows two sides on this album. A straight-forward rock flavour, and a more complex, experimental part. We didn't want to confuse listeners with the first track so we chose this one. We also often open concerts with it.

2. Szagodakvusz / Shagodyoweq

Dániel: The creature mentioned in the title comes from Native American (Iroquois) beliefs. They said it comes to take away the ones who are too ravenous, as a guardian spirit of the tribe to keep the tribe clear of sins. So it deals with death, fears, faith and occasionally - food.

Musically we used rich, out-of-this-world yet melodic chords. I remember it was a long time to improve the final version of this track. As we hate sharp changes between riffs and themes we rather used bridges and modulations (and whatever...).

When making rehearsal demo of this track we realized how wonderful would it be if we invited our friend Molestus from the once-been local 'Psycho Black Metal' band Carcharoth to do some vocals. With his voice some narrations came alive in the way we imagined.

Lot of people wondered how we did that strange guitar sound at the final part of this song. It was arranged by two of us in the studio: Balázs played the guitar and Kristóf dealt with the analog delay effect. This raw noise-making also works well at gigs.

3. Eszmélve / Awaken

Kristóf: Lyrics composed by Dániel's poetic again vein based on my idea I came up with when I first heard the song as a whole. This song is about how much harm people can do with false history writing, abuse of national symbols and ignorant people boasting with ideals, 'facts' and symbols they practically know nothing about. A basically illiterate person telling you historical facts heard in television and pubs boasting how deep nationalist he is... this is just as harmful as a well educated far-left liberal person disrespecting all his/her roots and talking it out loud to others.

Dániel: It was one of the last songs written on Lime Veins. The lyrics are soaked in irony and contempt. When we looked through the songs we've done it was clear that a Northern Black Metal piece is absolutely needed. We are huge fans of WITCHCRAFT (a Hungarian horde, you should check out their album Years of Blood). I had inspiration from this kind of music when writing the song.

Although it's raw and furious, another idea is included on drums in the middle section. Maybe this is the first time in music history to feature blastbeat with cross-sticks. You know, the snare sound is changed to clicks, a tone often used for example in bossa nova. It was an old 'quest' to do for me.

4. Fajkísérlet / Race Experiment (Prelude to Halomra)

Kristóf: Lyrics written by Kristóf, sung by Dániel until 2/3 of the song.

I have met with Tamás (our bass player) on a summer afternoon to drink some beer and talk. I told him I cannot invent anything for the new song we created in the rehearsal room since it is too complex, too much colours, and none of my ideas match. I have asked him to 'give me a lead and I will invent the rest'. The answer was simple: 'let it be about a mad scientist' - he told me with a smile on his face expecting I will not take it seriously - I did. I came up with the story of a scientist trying to end all misunderstanding between the folks on Earth by creating and replicating billions of copies of a nano-device, a sort of virus that he spreads in the air and water so that the 'infected' people's whole use of language gets re-written to a totally reasonable mathematical language that supposedly ends all misunderstandings, creates peace, makes a path towards collective consciousness. The story proved to be too long for one song, it continues with 'Halomra'. Dániel plays the role of this person trying to 'save the day'. He did an excellent job painting an old, tired, sour mastermind. To be honest I had issues with doing the vocals right on certain parts of this song, because it needed unusual rhythm patterns and timing to sound just right. After several better and worse tries I just simply passed it to the drummer. How mean I am! Anyway I think the change from the monologue to a narrator tone (me) at the end of the song could not do any better.

Dániel: Fajkísérlet a good example of our philosophy behind playing music... I composed some guitar and bass parts that were very difficult to play to others at first. We didn't change them, instead Balázs and Tamás practised for a long time to get the right quality. I've read some time that TORMENTOR (legendary Hungarian early Black Metal act) did the same at their first full album. They were great minds to follow!

Yes, I did nearly all vocals on this song. I wanted to bring out a kind of rasping, lower voice of mine. I 'invented' that when I was 14, riding my bike and trying to imitate the tone of SEAR BLISS' vocalist... It was worth for me at least.

And there are two movie samples in this tune. In the intro we used a vintage Hungarian-French co-produced sci-fi 'Az idő urai'. Then an amazing French one 'Il était une fois... l'Espace' is in the middle which is the greatest influence from my childhood. Both released in 1982! The samples are Hungarian but you can check out their translation with all of our lyrics at www.karst.hu

5. Norák és lidércek / Wisps and Demons

Kristóf: A song about mythical beliefs of our ancestors put parallel with the destruction of natural inhabitat. Civilisation means losing contact with nature and getting rid of the strange creatures who once lived in our forests. They have to hide deeper and deeper, finally into oblivion. The flute I have used in the middle section is hand made by Balázs's (our guitarist) father. Just as mentioned before since I don't consider myself a real musician this flute part is simple improvisation. We used the take from the rehearsal room demo for the flute track because we all agreed it was the best take no matter how many times I tried in the studio. There are original sound samples recorded by me on this song: Stones rolling down the hillside in the Bükk mountains, the sound of Szinva creek that comes from Bükk and flows through our hometown Miskolc, and some special nutshell instrument.

Dániel: In the middle section a folk flute appears. That's a soundscape nearly all listeners mention from Lime Veins. I got the idea from DRESCH QUARTET, a Hungarian jazz band operating with completely acoustic instrumentation: drums, double bass, cimbalom (instead of piano or guitar) and winds. That's amazing how they create bleak, pure, natural atmosphere without trying to be annoyingly virtuoso.

Norák és lidércek also features a very special percussion instrument. I made two pieces of them during the summer nights of 2013 from empty walnut shells. Exactly 218 pieces of half-walnuts were used, each on 11 threads of twine. It's a kind of ritual equipment maybe. There are letters on the walnuts from my lyrics. Some inscriptions are engraved in the grip: 'Memento Mori, Memento Spes' and 'Vanitas Vanitatum'. There's Nothing more important could be there.

6. Kistérségi / Regional

Kristóf: Probably the angriest song on this album. Pure rage against metropolitan life and hopeless countryside poverty in Hungary. Plastic hate, litter and filth thrown up all the way from the evil throat of black humour.

Dániel: We were always longing to use the unplugged, chiming sound of an electric guitar. Finally we got it in the intro!

As I look back, I wrote the music at about an hour in night time. Although I'm not really interested in new musics, the debut album of DJERV got my attention. Their works indicated my mind to arrange some skinny, forthright rhythms and melodies.

7. Savós / Serous

Kristóf: Another song about anger, without any special details, but rich in pictures. The goal was simply to get that exact feeling when one's having a five minutes rush of madness for no reason then calming down.

Dániel: Nearly all musical parts came from Balázs, our guitarist. When we finished it in February 2011 as first song of this album, he had to move abroad for several months so we could restart the process only after he returned. It's another answer why we wrote Lime Veins for 3 years... That time gave us the possibility to include all different colors that were around.

8. Halomra / Mound

Kristóf: The plan of the old scientist becomes reality. Cultures collapse, people kill each other because they understand everything the other person says even what him/her not wanted to do so. Exact information is a sharper than any blade's edge. Earth is finally getting rid of the vermin called humanity going mad and killing each other with bare hands. Annihilated we are relieved to the void and forever forgotten.

Dániel: Musically it was done way before it became the lyrical continuation of Track 4 - Fajkísérlet / Race Experiment. The 'mission' was to use the 2-and-4 feeling of Swing music but without being jazzy in the funny way. We tried so many versions, it was rather an experience, a brainstorming for us than writing a metal song. To say it out, I had an old wish to hear my band playing jazz... and it's been fairly apocalyptical, especially the ending of the tune.

The intro was composed in a quite strange way. I was on my way to sell a very low-quality, used guitar cable to an old man via classified ads. When we made the deal I turned around to walk back home then suddenly the notes started to sound in my head completely vividly. The only thing I had to do is not to forget until I arrive home again. Sadly no further sells inspired me to imagine Karst riffs, haha - but we kept this one.

There's an outro after the song, played on a very old electric organ across various effects. I played the keys, Kristóf was messing around with the knobs on the instrument and Balázs dealt with the guitar pedals. Three of us made a homage for TOLUOL here. It's an underrated local cosmic dark ambient project.

9. Footprints of Harrison Crabfeathers

Kristóf: The original lyrics - about a young boy killed and buried - have a special personal fill here for Dániel and me including no violence but just as tragic.

Dániel: I've heard the original Saga of Harrison Crabfeathers jazz tune back in 2005 and it totally made me shiver. A trio played it on piano, bass and drums. The first thing came to my mind that I must work it out as a Black Metal tune. I didn't even know that it has any lyrics. It's strange that its words totally fit the necro spirit of the genre.

Then on rehearsals it came out that it would be too short for a complete song so we interpreted Footprints from saxophonist Wayne Shorter. It's such a nice activity to browse between the American jazz legacy of 60s to find a properly death-like piece. We found more - and we have plans with them on our next release!

10. Van egy malom / There Is a Mill

Kristóf: Is about alienation of modern people not caring about anything but their own private shells.

Dániel: It's a track that closes the album in the same way we opened it. The musical texture is inspired by artists like RAVENSHADES, KATATONIA, ENSLAVED - their meeting point in this case is somberly pulsating, blackening rock. That's what we used.

There's a guitar solo in it. I got the vision what I would like to hear so composed the basics for Balázs - and he suffered it quite deeply, haha.

The drum solo at the end is quite the pair of this guitar solo mentioned before. I've practised multiple times and although I've successfully recorded it at first take in studio, I forget it time to time when we play it... As a matter of fact, it seems we have a masochist side by playing instruments - but it's always secondary. The result heard as a whole is what matters above all.



released in: OccultBlackMetalZine; 25 June 2014 | author: John Larsen | answers by Dániel
[original article]

1. Can you give us an update on what has been going on with the band since the recording and release of the new album?

Yes, we've recorded our second album, 'Lime Veins Bleed Rust' in Summer 2013. In that year we had a couple of gigs here in Hungary, for example supporting Lord Vicar or Dordeduh.
Meanwhile we processed the releasing conception, and finally self-released on tape it in this year. We also contributed in a such interesting national art contest: we worked out a new song based on an old Hungarian folk-tale (we have an utterly rich legacy of tales) but this event is unfortunately cancelled by the organizer. So we'll record this song some time in the future. It will be a next chapter musically also, a more nature-influented composition.

2. Your new album was released in May. How would you describe the musical sound of the newer music and also how does it differ from the stuff you have released in the past?

We had the aim to stretch the borders of our Black Metal-based genre and create an exciting yet solid and mixture of our own. We also used totally non-metal solutions, touching apocalyptic jazz, austere rock or some natural ritualistic stuff. For us, above experimenting there's a principle - result has to stay dark, rejecting fun.
Basically, our new album definitely shows progression. Now we have a constant line-up for years so this time we had more creative time to set out ideas. We were very young at the time we composed our first full-length, around 18-19 years old, and we've became a little bit more experienced. This time we went to a studio which mainly does alternative/rock/pop releases and the enginner is a huge fan of vintage amplifiers, instruments which fit our ideas very well. We tried to sound NOT like the modern fashion - and we succedded.

3. The band labels itself 'extreme garage rock' - can you tell us a little bit more about that label?

As I know, none of the genre names can describe what we do, so our vocalist Kristóf came up with this tag. Sometimes we had to define ourselves but we didn't want to use 'Black Metal' term anymore. Look at us - we have nothing to do with traditional satanic athmosphere, we're different.
I try to unravel it... 'Rock' mainly stands for our separation from Metal clichés (And 'karst' is also a type of rock...); 'Extreme' marks the usage of extremities in musical instrumens and vocal tones; and 'Garage' refers to our dirty, old, punk-ish sound and the opposition to polished, soulless production.
But it's important to notice - we are always open to any creative solutions describing our music.

4. What are some of the lyrical topics and subjects the band explores with the newer music and also how would you describe your progress as songwriters over the years?

Our main lyricist is Kristóf, our singer. On 'Lime Veins Bleed Rust' he turned to be more extroverted unlike the 2011 debut 'Cleaning a Cave' which dealt with rather self-exploring topics. We both got inspiration from mystical creatures, ancient fears, beliefs - and from reality: the bleak perspectives of the coutryside, the dissolving order of civilization and basically our world, near ready to collapse.
Being the primal song-writer I can say my composition techniques developed thorugh the years because my music studies, I learnt music since my childhood - and also because my private interest in this profession. Personally I am highly enthralled by the work of nowadays British/American pop producers. Although I don't use this knowledge directly in writing the music of Karst, it helps a lot if I know structures of more foreign genres.
We are not a jam band, we couldn't be - our songs usually follow strict composition, particularly in the relation of guitar and bass. But we don't want to confuse fans with causelessly complex tunes. I believe that the best result is when listeners couldn't notice how hard to us sometimes to perform certain parts. It should remain an inner challenge for us.

5. The band was originally known as 'Nebulosus Fatum' - what was the decision behind the name change and also the meaning and inspiration behind the name 'Karst'?

We used the name 'Nebulosus Fatum' from the beginning, 2005 to 2009. At that point we realized that this can't fit our music anymore so we changed it to a shorter one, Karst, which also has more connection to ourselves. It refers to the geographic structure of our hometown's surrounding mountains as well as a metaphore to our composition: Although usually I am who comes up with new ideas, the main result always the work of 4 men. Just as water flows though rocks, unbounding minerals...

6. What are some of the best shows that the band has played over the years and also how would you describe your stage performance?

During the Nebulosus Fatum times in 2009 we had the opportunity to play in Rijeka, Croatia - it was the first experience abroad and we had good memories. In 2011 when our present line-up debuted - at the album releasing of 'Cleaning a Cave' - we did such a memorable gig using surrealistic lamps on stage. Another unique one was a the so-called date of Mayan Doom in 21st December 2012 when we did a cover show of Ater Tenebrae, a Hungarian raw black metal band we honour for a long while.
Besides these events we have played many shows in Budapest, the capital, supporting totally different acts. It was such a pleasure to realize we can play with anyone from extreme genres, mainly because we don't sound similary to anyone.
On stage we wore torn suits with ties, 'representing the rootless generation of post-socialism' to cite from our biography. For our new album we made new outfit, now we are in patched vasts with white shirts, hailing to our favourite bands and our own roots.
As our fans say we usually play powerful live shows, not just standing and gazing to our instruments, even if only 3-4 person are in the audience. We don't care how much reaction we got from the audience, these primal spiritual energies have to be unleashed from time to time.

7. Do you have any touring or show plans for the new album?

Sure, but the opportunities are quite tight here. So far we were only gigging in Hungary, mainly accepting invitations ro self-organize concerts in our hometown, Miskolc. For us the best would be touring in other countries too. During the years we have learnt not to manage things 'at all hazards'. Touring is like this: when the time will come we'll be ready.

8. Currently the band is unsigned - is the band interested in signing with a label or do you feel that they are obsolete in the year of 2014?

We are heavily interested in signing with a label, it could help us so much. Of course many DIY bands can exist without support from the background, we have plans which could be processed only by this next level. It would be a pleasure if our art could reach more ears by wider distribution.
But I have to say even if I think signing with labels or going on tours are usually important things for bands, their lack can NEVER stop our creative ideas to execute. We have quite vivid visions where to move with our music and what kind of plains we'd like to touch. These aren't depending on any other circumstances.

9. On a worldwide level how has the feedback been to your music by fans of black metal and extreme rock?

I don't know if anyone is a fan of 'extreme rock' or is it considered to be an existing genre...
Usually we have good reviews from time to time. Fortunately as we experimented a lot of different people are into Karst from punk/noise fans to open minded extreme metal listeners. Or even if the listener don't like what we are doing we always take effect.

10. Are any of the band members involved with any other musical projects these days?

Definitely! Our vocalist Kristóf plays villager death/groove metal with his other band CageDeadDogs, they're about to record their first demo. Balázs, our guitarist plays bass in another experimental, atmospheric metal act called Perihelion.
I generally deal with music everyday. The other bands I take part in:
- Svoid - occult, anti-cosmic metal, here I play drums and do backing vocals. (www.svoid.hu)
- Voltak - my suicidal post-punk trio where I am the vocalist/guitarist. We play sombre music like The Cure did around 1981. We're about to record our first full-length but this project is put on ice, nowadays I don't have time for it... (www.fb.com/VoltakOfficial)
- La Ment - esoteric necro pop duo, like Ellie Goulding or A-ha meets Burzum. Being here the multi-instrumentalist I work together with a singer. (www.LaMentOnline.com)
- Manőkken Proletárz - alternative pop band from Budapest, here I do drums and backing vocals. (www.manokkenproletarz.hu)
- Szekeres András - newly I became the session drummer/backing vocalist of András Szekeres. He is originally the singer of Junkies, a quite known Hungarian rock band. It's his so-called solo project, mainly alternative rock like Oasis. (www.fb.com/andras.szekeres)
- Eclipse - it's a progressive metal band from our hometown, formed in 1990, I became involved as a drummer this year. Hope it will work, we're still just rehearsing.
So there's so much things to do from day to day.

11. Where do you see the band heading into musically during the future?

As written above we have nearly exact plans what to do in the future. On our next release we'd like to cover some jazz standard classics in the raw Black Metal-ish way. We'll release it next year.
Besides it we are into acoustic ethno music and we are looking forward to try this organic instrumentation and create more so-called forest-like sound with acoustic guitar, clean vocals and folk instruments, still keeping the dark Black Metal heritage with blastbeats and shrieks. Instead of leaving behind what we do now musically we rather make a totally new set for non-metal concerts. It's the first time I speak of these new paths in public... so we'll see when they come together.

12. What are some of the bands or musical styles that have had an influence on your music and also what are you listening to nowadays?

Well, we are definitely influented by the Scandinavian Black Metal scene of the early 90s like Darkthrone, Burzum, Gorgoroth. When we add other elements to our music I don't care where it came from, composition for me is based on deeper intuitions. I don't like to be needlessly exact, go and listen - find our influences yourself! Find out what do our music have to offer to your aesthetic system.
We're listening to quite different artists, hard to name common favourite. With Kristóf we like to idolize old school swedish Death Metal such as Unleashed or Dismember, with him and Balázs we're huge fans of bands from Norway mentioned above. Other band members like dirtier tones from sludge, punk or hip-hop scene. Nowadays I listen mainly to earlier bands of extreme metal, Black/Death stuff, darkened indie rock, post-punk, up-to-date pop singers like Ellie Goulding or ritual dark ambient for sleep like Equimanthorn, a side project of Absu. I rarely stay on one particular band or artists, I keep on know as much as possible and search for new ones.

13. What are some of your non musical interests?

I'm into antique times, faded religions, Sumerians, Egypt, spirituality, occultism, human sacrifices of old ages, death cult and suicide. Mainly against present times. They aren't necessarily connect to Karst but come through me in in a rather indirect method.
Kristóf studied anthropology, he has more to do with the world surrounding us, also he's quite into hedonism. Balázs deals with advanced mathematics, his long time favourite writer is Vonnegut. Tomi is hugely interested in football. These things make the line-up so diverse and multi-dimensional.

14. Before we wrap up this interview, do you have any final words or thoughts?

Thanks for reading through my words. I have nothing more to say. 'Every nation marches singing, every nation towards death.'



released in: Kronos Mortus Metal E'zine; 1 June 2014 | author: NorthWar | answers by Kristóf
[original article]

Egyre jelentősebb karsztjelenség vagytok az országban. Szerencsére sikerül koncertet is adnotok. Hogyan értékelnéd az elmúlt öt évet, mire volt elég?

A legfontosabb eredmény szerintem a 2011 óta állandósult kreatív felállás. Mindaddig, amíg Balázs nem váltott basszusgitárról gitárra, nem éreztem biztonságban a Karst jövőjét. Sokat köszönhetünk korábbi kisegítő gitárosainknak, Kosztyi Milánnak (jelenleg az Anchorless Bodies nevű dallamos hardcore bandában nyomja) és különösképp Barna Tamásnak (Eclipse), de úgy tűnik, mindeközben hiába kutattunk megfelelően elhivatott és stílusban hozzánk illő gitáros után, csak Balázsnak kellett "kigyúrnia" magát hat húrra! Ugyan remek bőgős a srác, azért kihívás volt neki, de jól vette az akadályt, saját témákat is hozott már az új lemezre. Ez egy olyan eredmény, amire büszkék lehetünk, Tomival kiegészülve basszusgitár poszton így teljes a csapat. Felvettük a Cleaning a Cave lemezt, megjelentettük szerzői kiadásban, sok elismerést kaptunk zenészektől, zenerajongóktól, ismertté vált a nevünk az itthoni undergroundban. Lezárva egy korszakot úgymond "tiszta lappal" állhattunk neki a következő nagylemez dalainak megírásához. Tavaly fel is vettük, nemrég kiadtuk kazettán. Emlékeim szerint olyan nem fordult elő, hogy nem sikerült koncerteznünk az elmúlt öt évben, így állításod teljes mértékben helytálló.

Úgy gondolom a legjobb megoldást választottátok azzal, hogy a weboldalon letölthető és hallgatható teljesen ingyenesen a korábbi kiadványok. Miért döntöttetek így? Hány rajongó keresett fel, hogy faszák vagytok és szívesen megvenném a lemezeteket?

Azért döntöttünk így, hogy a lehetőségekhez mérten minél több emberhez eljusson. Sajnos sem a zenekari e-mailből (karst@karst.hu) nem tudok valós adatokat előbányászni a második kérdésedre vonatkozóan, sem az emlékezetemből. Akad még eladó példány a Cleaning a Cave-ből és a splitből is, tessék keresni minket az említett elektronikus címen, illetve koncerteken! Érdekességként annyit tudok elmondani, hogy a legtöbb külföldi megrendelés Németországból érkezett. Valamiért ott sokan kedvelik a zenénket.

Világviszonylatban nyilván nem, de idehaza számomra az elsők között voltatok, akinek sikerült nagyon jól eltalálni azt a Rock zenét, amiben teljes egészében átjön a nyers erő. Valahol a Black Metalból kiindulva, Post és Shoegaze kanyargásokkal. Hogyan alakult ki bennetek ez a stílus, hogyan fogtatok neki annak idején?

Mindez egyfajta természetes kísérletező kedv eredménye. Egyszer csak elértük a Nebulosus Fatum név és a black metal stílus által szabott határokat - voltak olyanok, akik ennek hangot is adtak, nekik is jár a parola, igazuk volt. Nem kellett "hozzáfogni", kezdetektől fogva bármilyen zenei ötletet fontolóra vettünk. Ilyen-olyan post-rockot/metalt alig hallgatunk, szeretjük például a Jesu zenéjét, oszt körülbelül ennyi. Bátran kijelenthetem, hogy ez a hullám nem hatott ránk. A shoegazet szeretjük, nálam is pörgött sokat az a pár alapműnek számító My Bloody Valentine album, amit szerintem mindenkinek ismernie kéne, de a rájuk olyannyira jellemző repetitív rétestészta-dalok és a pedálmágia, a maszatolós "wall of sound" hangzások távol állnak tőlünk.

Miért tetszett meg annyira ez a fajta irányzat? Milyenek voltak az első kívülálló hangok?

Szó sincs semmiféle irányzatról, ami megtetszett volna nekünk. Agresszív, sodró rock/metal nótákat akartunk. Játszani támadt kedvünk a metalban olyannyira elhanyagolt halk-hangos dinamikával, hogy utána a vetős részek annál mélyebbre vessenek. Szerettünk volna olyan fura akkordokat játszani és hallgatni olyan gitárhangzással, melyekért személyes meggyőződésből rajongunk, mindezt megvastagítva a gitártól sokszor elkalandozó basszus szólamokkal és extrém énekkel. Igyekeztük a kompozíciókat a lehető leginkább gördülékeny egésszé gyúrni, elkerülve az új évezredben oly divatos "prüntyögünk - fokozunk - katarzis" felépítést, amit sok helyen elcsépeltek, és amúgy sem rajongunk érte túlzottan. Ettől tömörebben nem tudnám megfogalmazni, miért téves minket post-rock zenekarokkal párhuzamba vonni, viszont azt is értem, hogy az új zenék után kutató embereknek kell egyfajta skatulya, hogy tudják, mire számítsanak, mielőtt belehallgatnak abba, mit csinál egy-egy előadó valójában. A magam részéről kényelmetlen belegondolni, hogy egyesek a Karstra úgy gondolhatnak, mint a Liturgy, Deafheaven, stb. zenekarok által generált divathullám mellékterméke. Ugyanakkor annyiban hasonlítunk az említett zenekarokkal, hogy szerintem egyformán megtévesztő, az elődök irányába tiszteletlen a black metal címke ráaggatása akár rájuk, akár ránk. Úgy tűnik viszont, hogy sajnos ez kevés embert foglalkoztat.

2012-ben egy közös kislemez jelent meg az Octahed bandával. Itt egy kicsit eltérő zenét hallhatunk az első albumhoz képest. Mit kell tudnunk erről a kiadványról? A mindössze 25 példányszámos CD elfogyott már teljesen?

A budapesti zenekar keresett fel minket, hogy van egy 7 perces daluk, ami sem hangulatában, sem terjedelmében nem fér már rá tervezett új albumukra, szeretnék split formájában kiadni CD-n, ránk gondoltak. Örömmel tettünk eleget a kérésnek, magunk is hasonló helyzetben voltunk. Kezdett körvonalazódni, milyen lesz a mi - szintén második - albumunk, ennek keretei közé nehéz lett volna beszorítani a spliten szereplő két dalunkat. Részünkről az első tétel, mely "Merülj" címre hallgat eredetileg Dani (a dobosunk) középiskolájának hangversenyére készült Ördög Krisztián szaxofonossal (ő játszik a felvételen is). Ezt követően többször elővettük koncerteken csupaszabb, dob-basszusgitár-vokál formában, mintegy pihenőként a nagy csörömpölés közepette a közönség hallójáratainak és kisegítő gitárosaink kezeinek megpihenése céljából.
A másik szám egy Szögletes Üveggolyó feldolgozás, egyszer dobosunkkal, Danival éppen Szögiüvit hallgattunk együtt, ő figyelt fel erre a dalra, javasolta, hogy feldolgozhatnánk. A split felkéréssel ez időszerűvé is vált. Megkerestük az alkotót, Krisztiánt, aki szintén a környéken lakik, egyben jó cimboránk, beleegyezett, áthangszereltük, gyúrtuk-rágtuk, felvettük. Nagyon tetszik neki is a végeredmény.

Az országban az elmúlt évek során volt 1-2 jól sikerült koncert. Szerinted mennyivel lett több Karst rajongó? Leginkább melyik dalt akarták hallani a rajongók?

Újfent köszönjük a méltató szavakat! Ezek szerint te is voltál már hangversenyünkön. Nem tudom megbecsülni, mennyivel lett több rajongónk, vagy honnan számít valaki rajongónak. Nagyon jól tudnak esni idegen magyaroktól és külföldiektől egyaránt a kellemes e-mailek, facebook követések, hozzászólások különböző internetes felületeken, mégis sokszor azt érzem, hogy magunknak és a barátainknak csináljuk a zenét. Természetesen ez fordítva is igaz, új barátokra is tettünk már szert a zenekar révén. A legnagyobb elismerések mindig az általunk tisztelt zenészek dicsérő szavai, az ilyen emberek kritikáit rendszerint fontolóra is vesszük, másokét önző módon figyelmen kívül hagyjuk.
Két közönségkedvenc dalunk van: A videóval is megtámogatott "Sóvár", és az említett Szögletes Üveggolyó feldolgozás, a "Nem tudom, hogy hol van a helyem"

Tavaly év vége felé adtatok hírt arról, hogy már fel is vettétek a következő album anyagát a "Lime Veins Bleed Rust" címűt. Hamarosan megjelenik, de azért mondhatnál elöljáróban néhány szót. Mire számíthatunk, milyen irányba haladtatok tovább?

Zenei szempontból nem kell semmilyen gyökeres változásra gondolni, továbbvittük a Cleaning a Cave dalainak koncepcióját, kigyomláltunk bizonyos dolgokat, más szempontból pedig tovább feszegettük annak határait. A lemeznek sokkal követhetőbb íve van, mint elődjének, az egész egységesebb képet mutat a zenei szerteágazóság ellenére is. A hangzás sokkal teltebb, változatosabb, nagyobb tere van a hangszereknek. Mivel profibb helyen vettük fel, mint az előzőt, egy olyan hangmérnökkel, akivel a legtöbb esetben megegyeztek az esztétikai elvárásaink, hogy mégis mit hogyan szeretnénk, hogy szóljon, sokkal természetesebb, kicsit poros, a régi rock zenékre emlékeztető hangzást sikerült elérni, kezdetektől ez is volt a célunk. Fontos különbség, hogy ezen az albumon már Balázs játszik a gitárokon, helyét a basszusgitáron pedig Tomi vette át. Ahogy másként kezeli a gitárt Balázs, mint Dani (a Cleaning a Cave-et ő játszotta fel gitáron is), ugyanúgy eltérően szól Tomi kezében is a basszusgitár (a legnagyobb különbség az, hogy Balázzsal ellentétben alapvetően pengetőt használ, és csak indokolt esetben vált ujjakra).
A szövegek az első lemezen jellemzően befelé fordulóak voltak, most pedig arányaiban több a külvilág ellentmondásaira választ kereső szöveg, mint a belső indíttatású. A lemez címét, hogyha a tartalom szempontjából legérthetőbb módon kellene magyarul megfogalmazni, akkor annyit tesz: "Mészkő erek rozsdát véreznek".

Érdekesség, hogy kazettán jelenik meg limitált példányban. Később várható CD formátum? Miért döntöttetek így?

A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, Dani (a zavartalan olvasás kedvéért még mindig a dobosunk, a zenekar vezetője) állt elő az ötlettel, engem azonnal megvett vele, a zenekar másik felénél azonban kicsit kardoskodni kellett a szalag mellett. Nálam az elsődleges szempont az volt, hogy igénytelennek tartom az írott CD-t, még ha szépen nyomott is a teteje, tudva levő, hogy a korong másik oldalába égetett sávok kevésbé tartósak, "nem az igazi" sem esztétikailag, sem funkciójában, sem presztízs kérdésében. Ezzel a megoldással egy kicsit különlegesebb formában ölthetett testet a lemez, jó érzés kézbe venni is. Másodlagos, hogy noha még nem szántam rá magam, hogy kazidekket vásároljak a hifimhez, már volt szerencsém meghallgatni, külön nem lett masterelve a szalaghoz a kész felvétel, de remekül illik hozzá, még krémesebb, természetesebb, kicsit tompább lett, mégis élettel teli, gazdagon szól, nem bántam meg. Nekem nagyon tetszik!

Május 9-én volt a lemezbemutató a Blue Hell-ben a Frost, Necroratory és Winterheart társaságában. Mennyire sikerültek jól a dolgok? Miről maradt le az aki nem volt ott?

Összességében kellemes emlékként maradt meg bennünk, bár csúszás volt, másnap munkanap, utolsónak csaptunk bele, így a nézőszám is megcsappant kicsit, de igyekeztünk a magunk módján emlékezetessé tenni az estét. Így volt legalább időnk befejezni az új album apropóján kicsit felfrissített koncertruháinkat, csak iszogatni nem volt szabad túl sokat, ugye, nekem is csak koncert közben megengedett a lerészegedés, előtte nem. Az egész estés hangverseny zárása gyanánt előadtunk egy nagyszerű, és még annál is hosszabb klasszikus Burzum dalt, két barátunkkal dob-basszusgitár-2 gitár-billentyű-ének felálállással megtöltve a színpadot. Egyszer már elkövettük ezt Miskolcon, ironikus, hogy a végére jócskán megfogyatkozott közönség soraiból ez alkalommal is több borsodi (származású) személy hallgatta meg a Kék Yukban, mint fővárosi, ahogy életre keltettük ezt a letaglózó szerzeményt.

Az év további részében milyen földmozgások várhatók a Karsttól?

Június 14-én Salgótarjánban koncertezünk, helyi erő a Dreamless lesz, sztárvendég Gáspár Győző, de még ettől is messzebbre tervezünk merészkedni: külföldi koncertek vannak a távoli láthatáron. Szeretnénk az ettől közelebbi jövőben minőségi Karst pólókat készíteni, kezdetnek egyféle egyedi mintával, valamint egy újabb saját készítésű videoklip forgatása is tervben van a nyárra, még nem tudjuk, hogy az új album melyik dalához fogunk nyúlni.

Köszönöm a válaszokat! Mit szeretnétek még megosztani az olvasókkal?

Nagyon szívesen, örömömre szolgált!
Éppen az Iron Maiden No Prayer for the Dying albumát hallgatom, és egész nap félcsupasz vagyok - de felül!
Kristóf



released in: Shock! Rockmagazin; 19 May 2014 | author: Draveczki-Ury Ádám | answers by Dániel
"Úgyis kilógunk mindenhonnan"
[original article]

Egyéni hangvételű, sőt, kimondottan különleges zenekar a miskolci Karst. A csapat black metalos gyökerekkel rendelkezik, ám mára mind zeneileg, mind külsőségeikben valami teljesen mást mutatnak, mint egy tipikusan black metalosnak titulálható formáció: atmoszférikus részekkel teli, post-ilyen-olyan-amolyan hatásokkal is átitatott, összességében senki máshoz nem hasonlítható muzsikájuk méltán tarthat számot az underground hívek érdeklődésére. A Karst második nagylemeze tavasszal jelent meg Lime Veins Bleed Rust címmel, ennek kapcsán beszélgettünk Czakó Dániel dobossal.

Hogyan, mikor alakult a zenekar, és kiknek a hatására jött létre az a meglehetősen egyedi zenei világ, amelyben alkottok?

Először is köszöntök mindenkit a zenekarom nevében! A Karst elődje a Nebulosus Fatum volt, még 2005-ben alakult. Ez igen ösztönösen történt, nagyon fiatalon - szerettem volna a korai északi Black Metal esszenciáját annak hallgatása mellett zenészként is megidézni. Ez bizony igen kezdetleges formában történt, bár visszagondolva, az akkori biográfiánkban is ott szerepelt, hogy a célunk az egyedi hang megtalálása. 2009-ben változtottuk a nevet Karst-ra. Az utak keresése, a kísérletezés nem állt meg; nem tervezünk itt megállapodni.
A hatásaink? Rengeteg benyomás ért az évek során, mind az alkotások, mind az azok mögötti gondolkodásmód terén. Egy konkrét személy az akkori dobtanárom, Kacsenyák Gábor. Ő 2007-ben volt olyan kedves és megnézte az egyik első koncertünket. Azt tanácsolta, tegyünk a dalokba halk részeket is, úgy nem lesz végig egyforma az egész. Innen jött az egyik első szikra, hogy szakítsunk a hagyományos metal megközelítéssel.
Szerencsére sosem voltunk abban a helyzetben, hogy kizárólagos példát állítsunk magunk elé, mondván márpedig ilyet kell csinálnunk. Teljesen máshonnan érkező ízek is kerültek a zenénkbe a mindig jelenlévő Black Metal mellé, melankolikusabb popzenei hangzatok (szívügyem!), formabontóbb jazz megközelítés, levegős Post-Punk gitárkezelés, stb. Ahogy Tóth Janó (HBB) mondta, egy idő után már nem érdemes kizárólagosan azt a zenét hallgatni, amit játszunk is, mert önismétlésbe torkollik az egész…

Kivel éreztek rokonságot akár a hazai színtéren, akár külföldről zeneileg, illetve hozzáállás tekintetében? Stílus tekintetében mi volt eddig a legtalálóbb, illetve a legkevésbé találó megjelölés, amivel eddig ihlettek titeket?

A régiek érdekelnek, inspirálnak. Szinte egyáltalán nem követem az új zenéket, sem a pályatársakat. A honi Tormentor-t sokszor emlegettük a legutóbbi albumunk, a Lime Veins Bleed Rust dalainak kidolgozása közben, mert - ahogy olvastam - annak idején ők is "kitoltak magukkal", olyan témákat hozva a próbaterembe, amiket jó ideig le se tudtak még játszani, csak sok gyakorlás után. Aztán igencsak megérte, ahogy végül megszólalt. Ez visz előre… A hazai Dresch Quartet lenyűgözően ötvözte az amerikai be-bopot a magyar népi hangszereléssel, cimbalommal egy ősi, tiszta világot teremtve. Örök példa előttem, amit alkottak, úgy, ahogy előttük senki. Külföldről talán az Enslaved gazdag harmóniavilága rokon a miénkkel. Meg kell még említenem az Absu-t, akinek a vehemens muzsikája ugyan nem kifejezetten hasonlít hozzánk, de az a szilárd, kikezdhetetlen spirituális koncepció, amit képviselnek, egészen példaértékű.
Ami a stílusmegnevezést illeti, kibékültem a magunk-szülte "Extreme Garage Rock"-al. Ha pedig lexikális alapon nézzük, akkor bár nem szívesen, de kénytelen vagyok a Progresszív Black Metal jelzőt használni. Próbálkoztuk többféleképp körbeírni a Karst-ot, de egyik sem jellemzi rendesen. Balázs, a gitárosunk, ha idegenek kérdezik, annyit szokott mondani, hogy "metál", neki van igaza, hehe.

Mennyiben jelentős a zenekar megszólalását, gondolkodásmódját tekintve, hogy Miskolcról származtok? Mennyiben befolyásolt titeket a város jellegzetes hangulata?

Főként Kristófot befolyásolja a miliő, ez tetten érhető a dalszövegeiben is. Sokkal elemzőbb szemmel nézi a társadalmat, embereket, sorsokat, múlt és jelen kapcsolatát, foglalkoztatja a környezete; engem kevésbé. Az elsődleges alkotói forrásaim inkább bentről fakadnak. Úgy értem, akkor is ugyanezt a moll-kilences akkordot reszelném a gitáron zeneszerzéskor, ha valahol máshol lennék, ez mélyről jön.
Másfelől viszont szívesen gondolunk rá, hogy Miskolcon valaha volt egy Eclipse - Varso - after@all zenekarok alkotta progresszív Büntetőbrigád (ahogy az akkori Metal Hammer hívta őket). Ahogy mondani szokás, lehet valami a levegőben.

Mennyire kötődtök ma a városhoz? Milyen manapság Miskolcon élni, illetve milyen a helyi zenei színtér?

A szükséges, személyes okokból kötődöm a városhoz. Ott nőttem fel, odaköt minden, ami a világon tart.
Miskolc a zenekar találkozási pontja - amink van, az oda valósi. Egyébként úgy alakult, hogy szétszóródtunk: Kristóf (énekesünk) többnyire ott tevékenykedik; Tomi (basszusgitáros) és Balázs (gitáros) Debrecenben vannak, én Budapesten. Nem tudom, meddig működik ez így, de ha változások elé nézünk, az fejlődést kell, hogy okozzon. Előrefelé menekülünk.
A helyi extrém zenei színteret viszonylag kevesen alkotják, gyakori átfedésekkel. Jelen van mellettünk például a Svoid, a Paragon Zero, vagy a Frost. Rendszeresen játszunk otthon, kb. évente, fontos számunkra az "originál" közönségünk is!

Hogyan jellemezhető a Lime Veins Bleed Rust a Cleaning a Cave-hez képest? Mai fejjel hogyan látjátok az első lemezt?

Az új lemezünk, a Lime Veins Bleed Rust határozott előrelépés. Úgy érzem, egységesebb és kiforrottabb, egy érettebb zenekart mutat. Sokféle arcunkat tudtuk rajta megmutatni, ezt mindig is szerettem volna. Utólag nézve belekerült minden "szín", ami az írási időszak alatt körülvett minket - egy jó összegzése annak a korszaknak.
Nem volt előzetes tervünk az egészre vonatkozólag. Amíg írtuk és finomítottuk, egy adag dal elkészültével mindig megnéztük, milyen jellegű kéne még. Folyamatosan megkérdőjeleztük magunkat, és ez bizony időigényes, 3 évig készült a lemez.
Ez utóbbi elmondható a 2011-es Cleaning a Cave-ről is, de ott a felépítés, például a számsorrend nem volt annyira tudatos, ezt szoktuk hiányolni belőle. Hasonlóképpen egy időszak zárásaként él bennem. Kedvelem, de nem szoktam hallgatni a kész anyagainkat. Előre nézek, a még hátra lévő, végrehajtandó teendők felé.

Milyen gyakorlati, illetve szimbolikus oka van annak, hogy kazettán jelenik meg a lemez?

Jogos kérdés! A kazetta formátumot igényesebben tudtuk kivitelezni, az írott CD házilagosságát elkerülve. Az organikus, régies hangzásunknak kifejezetten jól áll a szalag.
Más oldalról pedig, szerettük volna elkerülni a torkon lenyomós ön-marketinget, a lemez online streaming lejátszását. Nincs miért "minden áron" az emberek arcába tolnunk az eredményt. Akit valóban érdekel, utána fog járni. Elindult az útján; akihez el kell, hogy érjen, ahhoz elér.

Mik a tapasztalataitok, kik hallgatnak leginkább Karstot? Milyen típusú arcokkal találkoztok leginkább a koncerteken, és hogy reagálnak a zenétekre azok, akik szűz füllel szembesülnek veletek?

Örömmel vettük észre egy idő után, hogy rengetegféle zenehallgató befogadja a Karst-ot. Vannak a közönségben, akik "zúznak" erőst, de aki koncertlátogatóként szereti figyelni is a történéseket, ők sem unatkoznak.
Nálunk szokás, hogy nagyon eltérő produkciókkal koncertezünk együtt, a screamo-tól az ős-doom-on át a tradicionális death/black alakulatokig. Úgyis mindenhonnan kilógunk - szoktuk levonni a következtetést.
Azt mondják, sokan megtalálják bennünk a nekik tetszőt, egy bizonyos halmazon belül sokféle tónus, hangulat megjelenik a zenénkben. Akit persze taszít az extrém ének (károgás, üvöltés), természetesen elzárkózik, ez szokott lenni az első szűrő. Ugyanakkor meg tudom érteni azokat is, akik számára túlzottan "összteleszkópos" a zenénk. Előfordul, hogy én is találom magam olyan hangulatban, amikor nincs szükségem többre az Aura Noir-féle "égbe emelt öklös", nyers forumánál.

Mennyiben lehet erősíteni a zene hatását például hasonló fellépőruhákkal, illetve miért fontos ez? Már persze ha fontos.

Gondolom, azért kérded, mert szakadt öltönyökben játszunk, inggel, nyakkendővel (Illetve a lemezbemutatónkra elkészült az új szerelésünk!). Ha magunkra vesszük a koncert előtt ezeket, ez egyfajta spirituális felkészülést, átlényegülést jelent nekünk.
Olyan zenekar kell, hogy legyünk, amiből nincs még egy a világon. Az említett külsőnkkel is effelé szeretnénk mutatni. Aki először lát minket így, arra azonnali hatással van. A semmitmondó megjelenés nem is válthat ki impulzust. Félreértés ne essék: ez nem helyettesítheti a hangszeres produkciót, ez egy merőben más sík.

A Walpurgis feldolgozás ötlete honnan jött, és miért pont ebben a formában nyúltatok a számhoz?

Ezt a Black Sabbath-dalt a Jex Thoth előzenekaraként adtuk elő még 2013 májusában. Először a klasszikus War Pigs előadását terveztük, majd a próbák során Kristóf, az énekesünk hozta az ötletet, hogy elővehetnénk eredeti, régebbi változatát: A Sabbath annak idején, ’70 körül még Walpurgis címen játszotta, kifejezetten okkult ihletettségű szöveggel. Mire lemezre került, a sátáni tartalmat felváltotta az aktualizált háborúellenesség, tudomásom szerint "biztonsági" okokból. A szokásos War Pigs-et rengetegen játsszák. Ez részünkről egy tiszteletadás, visszanyúlás a sötét zenék kezdetéhez.

Szerintetek meddig juthat el a zenekar itthon, illetve mennyire lehettek potenciálisan "partiképesek" külföldön?

Jelenlegi hazai státuszunkra szívesen gondolok - mindig öröm eleget tenni az alkalmankénti koncertmeghívásoknak.
Azonban a zenekar további terveinek gerincét a külföldi megjelenések és koncertezések képzik. A fejlődés lehetséges útja számunkra ez. Nem tisztem megítélni létjogosultságunkat a nemzetközi zenei színtéren; úgy érzem, ezen nem gondolkodnom kell, inkább a tennivalókkal foglalkoznom. Megfogalmazódott bennünk, hogy az idő megérett a turnézásra.

Kik a közös zenekari kedvenceitek, és milyen egyéni szélsőségek vannak ízlés tekintetében?

Elég nehéz közös kedvenceket mondanom - legyen az Iron Maiden, a Voivod és a CPg! A többiek (Kristóf - ének, Balázs - gitár és Tomi - basszusgitár) a hétköznapokon is egy társaság, sok közös kedvencük van a mocskosabbakból, mint Snoop Doggy Dogg, az Electric Wizard vagy az Iron Monkey. Tomi a rock’n’roll arc a zenekarból. Kristóffal szokásunk bálványozni az old school Death Metal-t (Entombed, Dismember, Unleashed), vele és Balázzsal régi a vonzódásunk a korai norvég Black Metal-hoz (Darkthrone, Burzum Gorgoroth). Én előfordul, hogy egy kicsit más úton járok, "le tudom csapni a biztosítékot" a többieknél olyan tisztább dolgokkal, mint az A-ha, Katy Perry vagy az Interpol.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Holnap bizonyosan mást mondanék, de: Editors - An End Has a Start, Immortal - Sons of Northern Darkness, Katatonia - The Great Cold Distance.

Mi az élet értelme?

A beteljesülés: Az isteni tökéletességhez minél hasonlóbbat alkotni, majd szakrális emberáldozati halált halni.



released in: A Dead Spot of Light... #22; 22 April 2012 | author: Oneyoudontknow | answers by Dániel
Karst (Hungary; Progressive Black Metal)
[original article]

1. Why don't you start off by introducing the band a bit? When and by whom had it been started? Who would conduct this interview?
- Greetings! It's Dániel Czakó here. My band, Karst is four-pieced - the lineup is Kristóf Váradi-Orosz - vocals / lyrics / concepts, Balázs Hubicska - guitars, Tamás Várkoly - bass and me - drums / backing vocals and main composing. We are an extreme act from Hungary. I have formed it in 2005 under the name Nebulosus Fatum. Then purposes changed a lot but it all started there. We switched the name to "Karst" in 2009.

2. The word "karst" appears in the German language as well as in English, but how it is supposed to be understood? Are there actually references to other languages or does it have a meaning that is limited to Hungarian alone?
- Yes, we chose the English form of this word. Its Hungarian form is "karszt", pronounced similarly. So it supposed to be understood in its common way - a geographical definition.

3. Can you describe the place where you from a bit and share also some words on the local cultural sphere if you like. The Bükk mountains are not far off, right? What impact do these aspects have on your music?
- I'm glad you mentioned it, connects well to the previous question. We live in our city, Miskolc, surrounded by Bükk, it is a karst mountain range named after the most common tree in it, beech. It's one of our old inspirations, that’s why we chose that name. The other band members, my friends, quite often do trips in the forests. In the past, when Black Metal played an important role in my life, close nature gave me much inspiration.
Note by Kristóf: Miskolc is the capital of our region, Borsod-Abaúj-Zemplén County. History of the town’s heart goes back many centuries. Still, the rest of the city can be described as a highly overgrown post-industrial remain of the socialist decades. Culturally most of its inhabitants lost their roots since in the 1950’s. They were converted from agricultural peasants to working class and moved to the new city just under construction. Unfortunately, by the end of the 1980’s most factories closed. People both lost their jobs and proper identity at the same time. In general, Miskolc is the place where very old buildings meet soviet-style blocks and nature. A place most people want to get away from. We have a university too, youth there are rather isolated, not worth mentioning.
Sadly the cultural sphere is - both mainstream and underground- poorer than it used to be here. In my opinion, cultural events in a town represent the quality of life. But careless attitude converts it into wastelands. Now most things rather happen in the capital, from main art events to underground concerts. The local scene is nearly motionless because of the economic changes of the region, as we discussed it with our vocalist some time ago. It's not about politics, these are facts.

4. Can you lay out the history of the band a bit? What made you start Nebulosus Fatum, the precursor to Karst? Why did you change the band name back then and are there conceptual connections/differences between these two bands?
- While listening to some important bands of the Black Metal genre (Immortal, Gorgoroth, Burzum, Darkthrone and from Hungary: Ater Tenebrae) I decided to play the genre too, as I began dealing with musical instruments since my childhood. After some weak tries I have decided to continue with a more serious one. So I formed Nebulosus Fatum. Of course it was also weak in the beginning, but that's how the band was born - to make old school, feral coldness. The name changing to Karst had many reasons. We found the previous name too long, and it was spelled with irregular latin grammar and didn't fit the atmosphere we improved during the first years. As an aim, we have always been searching our original sound since the first well-working line-up came together. So we needed a better one - and it fits ourselves. The conception was forming for a long period, so it's rather a slow innovation than a huge change between the two bandnames and the music itself.

5. What are the core essences of your music? What kind of music does Karst play? Can you name some references?
- The basis of our music is Black Metal. (About this I write more below, in Question #9.) But when our music is viewed in general, different tones also appear. The Post-Punk melancholy of the 80s, the attitude of greatest old American jazz inventors such as Miles Davis, John Coltrane and Thelonious Monk, or the Hungarian ethno-jazz Dresch 'Dudás' Mihály Quartet also touched us. With all of that, we always try to compose a homogeneous unity, not a cross-over with constant, sharp skips between genres. The only principle is the athmosphere: In our opinion our compositions should be dark and whirling.
According to these details, sometimes we got the description that we play "Progressive Black Metal". Whether it's true or not - we use the term "extreme rock", it consists what's important.
If I have to say some "contemporary" acts which have a well-working formula parallel to our aims, could be Borknagar (’till 2000), Enslaved (from Isa album), maybe Opeth. And of course, the mighty Voivod, with their whole discography.

6. How does Karst fit into the broader Hungarian (black) metal scene? How would you describe this scene anyway?
- We gladly experienced on our last concerts that so many different faces are interested in what we do. From screamo/hardcore dudes to the "philosopher metalists" and so on. It might be because of the mixture we made in our music and also on the solid live performance. Although we have some friend bands, we do not wish to belong to any scene. We are what we are. As I wrote, the scene decayed a lot if we compare it to the buzz of the 2000's in Hungary. It's a sad thing as people lose their interest in making a well-produced band, because of the current, local economic state. Nowadays, without money the improvement is nearly impossible.
But not only to write negative things, there are some interesting older and newer acts here, not only in metal. I think creating something from inside still can move young musicians to work on. I won't mention names, search for yourselves, it is worth the effort - maybe you will find some pleasant surprises.

7. Three releases have been spread under the banner of Karst. Why don't you write about these? (Concept, sound, history/background etc.)
demo2009
- It was released also under the previous name. Containing three tracks, it shows the switch to a more original, wide-opened composing. After making the Nebulosus Fatum EP "Bükkerdő" with it's straight Black Metal sound, it was important to make "demo2009". Here we started taking apart from that scene. Its the first one where we used the lyrics of our vocalist, Kristóf. He also drew the cover and inlay. We made the whole recording in our rehearsal room. After that we gave it to a sound engineer and he made the mixing/mastering. Also, on this release, the current Karst-sound appeared the first time with our vintage overdriven guitars and living, melodic bass lines. I hope once I could call it our "signature" sound.

Cleaning a Cave (Full-length, 2011)
- Cleaning a Cave was released in 100 hand-numbered copies. Covers and concept was made by Kristóf again. We recorded it in the same way but we spent more time on it to make it out more professionally. We borrowed some instruments for the recording sessions. I think it's very important to use as suitable instruments as possible. The full-length contains 10 tracks in cca. 45 minutes. We call this work a closing of our first era - we played the songs so much live before the recordings. The tracks are in order from the oldest written to the latest. We have very good critical reception to this stuff.

Octahed / Karst (Split, 2012)
- It's our latest release up to now. We've released it with another Hungarian band. It's limited to 25 copies from us, each one with individually hand-painted covers. We have two tracks on it. It seemed they won't fit our next album, so we decided not to bury them but releasing them separated. The first one is "Merülj", it's some sort of contemporary jazz, made especially for a talentfinder in the past. It features a special orchestration - my once-been schoolmate Krisztián Dávid ördög plays saxophone on it. He's a talented jazz sax student on a Music Academy now. The other track is "Nem tudom, hogy hol van a helyem". We have made a cover, the original one is from Szögletes Üveggolyó, a cultic, dadaist freak project of our friends from our hometown. I think the original had very dark vibrations as I heard it on their album. Thanks to them!

8. Even though your music shows some obvious references to the black metal scene, the cover artworks of your releases are a stark contrast to this and have a rather artistic touch. So, how is this juxtaposition to be understood? How do fans and reviewers react to this aspect?
- Our artworks are made by Kristóf, our vocalist/lyricist. It's his own world. I don't think that there's big contrast between our music and the covers. Each of his works have an exact meaning (same as the lyrics) - but you can translate them for yourself as you want. The topics are usually deep and sombre, I think it definetely adds to the production.
There were one or two reviews where the writer didn't find the point of our artistic side but everywhere else we got good feedbacks. I think when someone seriously thinks about them it's not difficult to see the essence.

9. In your biography you write the following: "Raw Norwegian Black Metal is one of the undeniable and important musical influences of Karst’s open workshop. Despite the similarities, the band does not wish to describe itself as a Black Metal act, regarding its traditions." - Can you explain these contradictory juxtapositions?
- Well, as I wrote, the basis of our sound is Black Metal. The classic Norwegian-style guitar handling, the traditional blastbeats and of course the voice refers to this genre. But, as we often claim it, we do not wish to call Karst a Black Metal act. It is because we state that Black Metal must have that evil, distorted spiritual core. "Black Metal must be satanic" - as some said. It's the same as the true Blues music works - when you play an other artist's track, although from note to note - it's not Blues. Not until it comes deeply from the soul.

10. Why don't you play the "pure" formula so to speak? Are you able to enjoy the modern instalment of black metal?
- We began with playing in the pure, raw way. But then, as I learned more and more about music in general, I realised that there are a lot of different arrangements that would make an exciting effect if we put them together. To tell the truth, my once-been drum teacher, after viewing our show, asked me why don't we put silent parts in our tracks. He doesn't even know much about extreme musics, he's just thinking on it. It awakened an idea in me. We want to work as an open workshop where the pillars are made by our visions, not by the limits of genres.
About the "Post-Black Metal" stuff... well, I am not interested in nowadays Post-"Black Metal" guys. I can't take this consant, ethereal catharsis-feeling seriously. In Karst, it's fortunately our own way. We would probably do something similar, even if the others didn't exist.

11. Do you have an opinion on the development of the black metal scene?
I don't care much about this. Norwegians laid down the foundations in the early 90s. Then, as time elapsed, of course different improvements arrived from different parts of the world. My habit is rather digging back to the roots and the old ones, instead of listening to the other newcomers. I feel I can learn more from that.

12. On your Octahed / Karst split album you present a rather free style kind of music, which is rather jazzy and rockish. Is there a chance to hear something like this combined with the ordinary black metal routine?
As I wrote those were different tracks on the split compared to other songs we have arranged lately. Now, during the rehearsals we plan to make our next full-length varied yet homogene. So we'll se it.

13. How does the chemistry in the band work? Who is responsible for the lyrics and the song-writing?
- Mostly I write the themes of the songs, on guitar and rarely on piano. Then we discuss the layout with the others. First I try to create the basic idea of a song and then we use it to build the tunes. After we're done with the musical parts, Kristóf, our vocalist starts to write his lyrics. He needs solitude and time for the session: first the subject forms then it comes to verses. We finish the vocal parts usually together, with added backing lines. I am in a fortunate state that I can work with the others whose opinions also mean a lot. This joint work makes the music more fluent.

14. Who is Szögletes Üveggolyó? Can you write a bit about this band? Why did you pick them?
- Szögletes Üveggolyó hails from our hometown. Their name means Angular Glass Ball. We've known the members for some time, they often come to our concerts and hang out with my bandmates. I chose one of their tracks, "Nem tudom, hogy hol van a helyem" (means "I Do Not Know Where Is My Stand") to play 'cause I enjoyed the original so much. Although it's a quite uncommon song from them, as they're rather an excentric, near-insane somewhat spiritual-dadaist act.

15. Is your version of their track a close interpretation or have you varied elements in it? What do you prefer nearly identical cover versions or rather free approaches?
- Well, especially for this song - the original one was recorded only with keyboards and drum machine. When we orchestrated the themes for ourselves for guitar and bass, it changed a bit of course. There weren't any further variations needed.
In the last few years we covered some other tracks too, like Voivod's "The Prow"; Sodom's "Ausgebombt" (for a thrash event), CPg's "Reisz" and "Azt kész" (a cultic Hungarian punk group), Burzum's "Det Som En Gang Var" (for a special event), etc. These were intended to be exact interpretations of the originals. They were all chosen because we think they're awesome as they are - so we didn't think we have to change anything.
Another thought which belongs here… I claim that a band must know the original song at least if they cover a song and decide to arrange changings in it. I'm only telling this 'cause I hate when a song is played in a different way just because the musicians were careless to learn the themes. It's quite a shame in this way.

16. Your lyrics are all in Hungarian, but you provide also translations in English. It seems natural to ask whether you have ever tried to sing the music in the other language? Do you feel that black metal in Hungarian receives a special touch through this language?
- We use Hungarian lyrics, composition could be far more nuanced and diverse for us. So it didn't come up to use English. It's an underground, extreme production, here the lyrics play a different role from pop musics. I don't know how foreigner listeners like the sound of our words, but some said that Hungarian speech sounds like "it comes from tales". As I experienced, our language can be used pretty well for singing.

17. Can you write a bit about your live experiences? Do you play your music on stage in the same way as on your recordings?
- We write each tune to be played on concerts. The real place for the music of Karst is certainly the stage, where the songs can come alive. It's always a kind of spiritual experience for us. My icons are the bop musicians of the '60s, when everything depended on the performance and there weren't any differences between the live sound and studio-recorded result. In this case I reject studio tricks. We also try not to repeat ourselves when it comes to live shows and to add some special content - a cover, an older, rarely played tune or a brand new one.

18. Do you have some forthcoming releases? What are the plans for the future?
- We are working on our 2nd full-length album, yet untitled. It will contain 10 new songs. We are nearly done with the writing session. The recording will take place in summer 2013. We'd like to release it with the help of a label, it can result wider distribution.
After it I also have plans. Not exactly for further records but orientations and projects. As new influences get me, I am often thinking about where we should move and reach with Karst... it depends on creativity and the ambitions toward quality. I hope once I can say we are arrived.

19. In case someone is interested in your music, how and where can this person buy your stuff?
- At the moment we are our own distributors so the orderings are arranged by us. So anyone who feels interested, feel free to contact us directly.

20. How can people get in touch with you? What Internet sites do you use?
- We have an official homepage at www.karst.hu. Besides this we have a site on Facebook (facebook.com/karstorchestra) and also on Youtube and Bandcamp with our songs. If someone would contact us, please keep in mind that the band prefers to get in touch via the e-mail address (karst at karst dot hu) instead of the Facebook-playground.

21. Some closing comments if you like...
- Thanks for the interview opportunity and for your comprehensive questions!
Await the great hope, the wreathing dissolution.



released in: Fémforgács Webzine; 7 March 2012 | author: Nagaarum | answers by Kristóf
Beszélgetés Kristóffal, a miskolci Karst varnyújával - Cseppkövek egy sötét üregben és gólyaláb...
[original article]

Naga: Sziasztok! A tavaly megjelent cédéteken a Cleaning a Cave-en meglepően jól keveritek a punk, a HC és a black metal elemeket. Pár szóban elmesélnétek hogyan vetődött fel ez a hibrid stílus ötlete?
Kristóf: A hardcore zenéről keveset tudunk, nem igazán ástuk magunkat bele. Punkból magyarokat hallgattunk legtöbbet, a külföldi klasszikusokba és a post-punkba csak pár éve kezdtünk belemenni. Annak idején, amikor zenélgetni kezdtünk, 60-70%-ban black metaltól szőrösödött meg a tökünk Danival (a zenekar dobosa), ennek hatása tagadhatatlan. Általánosban osztálytársak voltunk.
Szerintem korunkban a stílusok keveredése, hibriditása egy végtelenül természetes jelenség. Ha egy zenekar egyéni szájíz szerint igyekszik alakítani az irányát, akkor tudatosan vagy tudattalanul a kedvenc zenéiből merít. Ez nálunk sincsen másképp, a kérdésedre a választ tovább fűzve nálunk nem volt semmiféle előzetes koncepció azt illetően, hogy milyen stílusokat szeretnénk keverni a zenénkben, egyszerűen csak jó nótákat igyekeztünk összehozni, amik királyul megszólalnak koncerten, élőben is.
Az Cleaning a Cave album dalai megírási sorrendben követik egymást, ez azonban nem jelenti azt, hogy időközben nem nyúltunk bele az akár 2 éves szerzeményekbe. Mint mondtam, a relatíve sok koncertezés a dalok folytonos átrágására ösztönzött minket, ugyanígy a sok tagcsere, a műsor újra és újra megtanulása a mindig cserélődő zenészekkel is ezt a tendenciát erősítette. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az albumon hallható első 4-5 dal alapjai még keményen azokban az időkben íródtak, amikor az előző néven, mint Nebulosus Fatum léteztünk. Ekkor még zeneileg konkrét etalonjaink voltak: Darkthrone, Gorgoroth.
Viszont a Karsthoz már merőben másként állunk. Ha bármit eldöntöttünk előre, az az volt, hogy változatos, de alapvetően nyers rock/metal zenét szeretnénk játszani úgy, hogy valamiféle klasszikus rock hangzást veszünk alapul. Egy ilyen puritán hangszerelésben igyekszünk egy csak ránk jellemző atmoszférát megteremteni a koncertjeinken. Azért mondom, hogy koncert, mert a lemezt az említett időrendi felosztás miatt inkább egy összefoglaló-bemutatkozó dalcsokorként értékeljük. Egy új dalszerzési és zenei korszak hajnala, ezt jelképezi az album címe is.
Egyébként nagyon érdekes, listát kéne írni, hogy miket nem hallgatunk! Szinte minden ember más zsánereket/bandákat hall bele a zenénkbe, ami nem baj, nagyon szórakoztatónak találjuk.
Nem igazán nyomatunk post-rockot, screamo-t, sem hardcore-t, a metalcore-t ki nem állhatjuk, és még sorolhatnám.

Naga: A koncertek egyik szembeötlő jelensége az öltöny és nyakkendő. Nem fárasztó ilyen tempójú zenét játszani kiöltözve?
Kristóf: Egy ideje megegyeztünk, hogy ezt a kopott-lukas zakó, ing és nyakkendő - szerelést csak akkor öltjük magunkra, hogyha megfelelően passzol hozzá a koncerthely hangulata (ez alatt leginkább berendezést értünk). Ilyen például az atom szoci maradvány Vörösmarty Művelődési ház Miskolcon. Amennyiben a hely légkörétől elütőnek tartjuk a fellépőruházatot (pl. Eger - Egrix klub), úgy simán abban a cuccban állunk színpadra, amibe odáig is egész nap eregettük testnedveink és dörgöltük legfelső hámrétegünk. Szerintem nem fárasztó, inkább csak meleg a zakó, hamar le szoktam vetni, nagyjából a második szám alatt ezt a ruhadarabot. A többiek szemmel láthatóan jobban bírják, mint én, egészségükre. Ihol áll egy videó linkje, amit Rohadék cimboránk készített és töltött fel a legutóbbi miskolci vetésről. Ez nagyjából a koncert fele, szemmel láthatóan nem zavarja az urakat az öltöny, mintha csak pizsamában lennének...

Naga: A Tilos Rádióban történt beszélgetés közben kiderül, hogy a lemezfelvétel nagyon gyorsan zajlott, és nem volt stúdiós hókuszpókusz, és pepecselés. Az anyag mégis nagyon tisztán, és érthetően szól. Mesélnétek a Fémforgács olvasóinak a dologról?
Kristóf: Örömmel, mindig jó érzés ilyen visszajelzéseket kapni. A felvétel külön hangszerenként, sávonként készült. A dobokat egy délelőtt alatt csépelte fel Dani, házhoz járó hangmérnökünk Fülöp Gábor (Overload zenekar) segédletével, mindent vele rögzítettünk. Ráadásul aznap - ha már összeraktuk a cuccot a próbaterembe - feldobolt még pár dolgot az Overloadnak plusz két session szereplését is abszolválta az állatja. A basszusgitár hagyományos módon erősítő elé tett mikrofonnal került rögzítésre jelenlegi gitárosunk, Balázs által. A gitárokat állandó gitáros híján úgyszintén Dani játszotta fel egy kölcsön Fender Telecasteren, melyen gusztustalan rozsdásak, régiek voltak a húrok. (El is szakadt az egyik, már a tokban, mire visszakerült a gazdájához. Azt üzente, hogy többet nem adja nekünk kölcsön, biztosan azt hitte, hogy majd szépen felhúrozzuk neki, bocs Magnum 8-). E csodás hangszer után egy picinyke új Orange fej volt kötve, alatta egy négyhangszórós Peavey basszusládából átalakított gitárládával. A többi a jól bevált Shure SM57, csöves előfok, keverő, hangkártya, oszt rokk. Ezek mind fél napos melók voltak és a próbatermünkben kerültek rögzítésre. Az éneket Daniék lakásán vettük fel, ott van neki egy 2x2 méteres hangszigetelt szoba, melyet sajnos dob gyakorlásra nem használhat egy zsémbes szomszéd miatt, de ilyen célokra tökéletesen megfelelő. Ez utóbbi két estét vett igénybe, de csak azért, mert közben kellő mennyiségű házi pálinkát megittunk Fülöp mesterrel ahhoz, hogy inkább egy másik alkalommal végződjünk.
Pepecselés inkább a keveréssel volt. Sokat hallgattuk sokféle cuccon a kezdetleges mixeket, több alkalommal felmentünk Gabi lakására és állítgattuk az arányokat, mire azt mondtuk, hogy igen, mostmár ez így pöpec. Pár kiegészítő vokálsávot ott nyomtam fel a szobájában édesanyja legnagyobb örömére. Élmény volt vele dolgozni, nagyon türelmes és jó szakember! Melegen ajánljuk rock/metal demózáshoz, első album készítéséhez, nem dolgozik drágán és a hangzás szerintem magáért beszél. Miskolc közeli zenészek - keressétek a JuiceKiller stúdiót!

Naga: Telecasterrel metalt? Keményen perverz ötlet, és akkor értem már az érces hangzást! Dani pedig tényleg egy állat. Tanult dobolni? Egyáltalán van köztetek tanult zenész?
Kristóf: Oda vagyunk a single coil hangszedős gitárhangzásért. Igaz, metalban a humbucker hangszedők dívnak hosszú évtizedek óta. Talán azért, mert kevésbé zajosak, illetve inkább a közép- és mély tartományuk dús nagyon, így lesz egyszerre röfögős és harapós egy jól beállított torzított metal gitárhang. A mi zenénk csak kisebb részt alapszik a klasszikus riffelésen, ami ezt a hangzást megkövetelné. Ellenben sok akkorddal dolgozunk, és hogy ez megfelelően gazdagon, mégis jól kihallhatóan szólaljon meg, ahhoz az egytekercses hangszedők közép- és inkább magas felhangokban dús hangzása illik. Egy ilyen hangkarakterhez pedig a kevésbé agyontorzított, régimódi csöves overdrive hangzást kedveljük, a tisztáknál pedig a dús, csilingelős soundot.
Dani zeneileg a legképzettebb a bandában, nyolc évig egy osztályba jártam vele általános iskolába zene tagozaton, de nekem hamar elakadtak a komoly, kottázós, elméletet tanulós ambícióim. Dani viszont zeneművészeti szakközépben végzett, most pedig a Kőbányai Zenei Stúdió szakiskolában küldi az ipart. Dobolni általános iskola felső tagozatában kezdett valahogy - ha emlékeim nem csalnak - és azóta is ez a fő hangszere iskolában. Tomi és Balázs viszonylag kevés tanártól hozott tudással rendelkeznek, én pedig retek sokat felejtettem.

Naga: A Sóvár című dalhoz klip is készült. Kivel forgattátok, illetve ki végezte az utómunkákat?
Kristóf: Danival rendeztük ketten. Ő a szervezőzseni, én pedig az atomjaira pergett ötletgyár, akit úgy kell összetartani.
A zenekari részeket Kerek Balázs és Kormos Gábor operatőrök vették fel, a kiköltözést a Bükk hegységbe, Létrásra barátaink/szülők segítségével oldottuk meg (ki ad autót, ha nem Ők). Nagyon jó hangulatban telt a forgatás-pakolászás, mindenkinek volt valami dolga. A többi felvétel túlnyomó részét én kameráztam Kerek Balázs motyóján. Ott volt végig, de engedte, hogy használjam a kameráját és különböző felszereléseit. Hiába ő gyakorlottabb kamerás, de én pontosan azt igyekeztem létrehozni a lehetőségekhez képest, amit elképzeltem. Nagyon köszönjük neki a sok türelmet és segítséget, nélküled ez nem jöhetett volna létre, Balázs! A vágást és utómunkát magam oldottam meg. Itt szeretnék Dallos Csaba egyetemi tanáromnak köszönetet mondani, aki sok hasznos tanáccsal látott el az utóbbi 3 évben filmes-videós témában. Végeredményben egy olyan low budget klip készült, ami sok-sok törődés, barátok szívességei, jól szervezett munka árán igyekszik meghazudtolni azt, hogy csak némi üzemanyagba és aggregátor bérlésbe került az elkészítése.

Naga: Ki a gólyalábas fazon? Egy koncert-rikkancsolás közben is feltűnik a zenekari fotókon.
Kristóf: Dani. Hivatásszerűen űzi ezt a tevékenységet nyaranta, elég biztosan áll a botokon.

Naga: A tagság stabil nálatok?
Kristóf: Igen, már több, mint másfél éve. Maradjon is így nagyon sokáig.

Naga: Ki szerzi a dalokat? Próbatermes, régi sulis módszerrel történik a dolog vagy netes - küldözgetős téma ez nálatok?
Kristóf: A legtermékenyebb dalszerző nálunk Dani, de a számok gyúrásakor próbán mindenkinek van beleszólása. Nem erőltetjük ezeket a "Kottázós programban, vagy mp3-ban küldök két riffet a mailedre..."-témát, sokkal természetesebben lehet haladni a hozott ötletekből, amikor mindenki ott van. Nem ragaszkodunk az otthon megírt témákhoz vaskalaposan, minden ott alakul ki a garázsban. Kivéve persze a dalszövegek, azokhoz magány és idő kell. Tomi, a basszusgitárosunk még inkább a lelkes katona szerepében tetszeleg, aki gyönyörűen betanulja azt, amit alá raknak. Neki ez az első komolyabb zenekara, szüksége van még gyakorlatra, de legfőképpen önbizalomra, hogy témákat hozzon, vagy improvizálni kezdjen. Ő a legfrissebb tag, de régi barátunk. Itt kapcsolódunk vissza az előző kérdésre: nagyon zsír a jelenlegi felállás!

Naga: Koncertekkel, CD rendeléssel kapcsolatban kit kell keresni?
Kristóf: CD rendeléssel kapcsolatban a karst@karst.hu címre érdemes írni, azon a felületen lehet a legbiztosabban egyeztetni az egésznek a menetét. A www.karst.hu oldalon telefonszámot is leltek, ezt leginkább azoknak a nívós szervezőirodáknak ajánljuk, akik sürgősen kísérő bandát keresnek a Voivod elé egy közelgő japán turnéra, haha.
Koncertezni nagyon szeretünk, jó volna minél többet, kell a rutin, szeretnénk külföldi közönség felé is nyitni. 2009-ben voltunk Horvátországban, Rijekában játszani. Félelmetes, mennyivel nyitottabban álltak az ottaniak a zenénkhez, mint egy átlag itthoni rockkocsma közönsége. Korábban (Nebulosus Fatum idők, kezdeti Karst) elmentünk játszani akármilyen csehóba az országban (jót is tett nekünk amúgy). Most már igényelnénk, hogy tényleg legyen kinek hangversenyt tartani. Lehet az két ember, vagy kétszáz, a lényeg, hogy figyeljenek oda adják át magukat neki, ahogy mi. Nem kimondottan háttérzene, amit csinálunk.
Az egészből azt akartam kihozni, hogy nincs se kiadónk, se szervezőirodánk. Cleaning a Cave CD-ből van bőven eladó példány és egyelőre nem vagyunk betáblázva koncertekkel sem idén. Bármi van, bátran keressetek minket itt! Facebook oldalunk is van (facebook.com/karstorchestra), kövessétek azt is, de érdembeli szervezésre szerintünk nagyon komolytalan, kerüljétek!

Naga: Egyetértek. Egy zenekarnak legyen saját honlapja, saját arculata! A karst.hu-t ki rakta össze?
Kristóf: Magam is összeraktam már egy jópofa, kicsit rendhagyóbb honlapot Dreamweaver programban, de talán túl sokat akartam, és küzdött egykét gyermekbetegséggel. Előtte és közben is már működött a honlapunk, mellyel Dani már annyit kísérletezett, hogy összeállt a jelenlegi végeredmény általa, beteg mód' szövegszerkesztőben elkészítve. Emlékeim szerint a hátteret még én szkenneltem hozzá, a többi az ő agyának szüleménye, és meg kell mondjam, szerintem jól működik, még ha valós igény nincs is rá, hehe.

Naga: Lesz-e valamikor újabb hanganyag?
Kristóf: Idén egy splitet szeretnénk kiadni. Van a műsorunkban egy szakajtó új dal, folyamatosan készülnek. Már most látszik, hogy lesz, ami nem fér bele a következő nagylemez koncepciójába, viszont szívesen felvennénk őket.
Egy split kiadvány elvileg azért jó, mert két banda közönségéhez jut el és a kiadás költségei is feleződnek, magyarul négyszeres hurrá, ha minden igaz, bár ilyet még nem csináltunk.
Szerintem mire az elkészül, már a következő album dalai is beérnek annyira, hogy stúdióba vonuljunk. Addig is gyertek sok koncertre, hívjatok minket játszani, mindig próbára tesszük a legfrissebb szerzeményeket!

Naga: És megvan esetleg a másik banda ehhez a splithez?
Kristóf: Még nincs meg biztosra. Egy haverunk zenekarával tervezgettük, de ők most is épp splitet készítenek másokkal, úgyhogy nem biztos, hogy végül velük fogunk együttműködni. Ha valaki(k), legyen banda, vagy akár egyszemélyes előadó, úgy érzi, hogy hangulatában összeillene a zenénk az övével (még ha zeneileg el is üt, nem baj), kereshet minket bátran.

Naga: Köszönöm a válaszokat, sok szerencsét kívánok az élő szereplésekhez, és a készülő kiadványokhoz!
Kristóf: Mi köszönjük, hogy felkerestél minket! Gyertek a koncertünkre április ötödikén a fővárosban (Szabad az Á, este 8-9 körül), ha tudtok!



released in: GrindNet Webzine; April 2011 | author: NecroPhil | answers by Dániel & Kristóf
Karst interjú

1) Zenekar története a Nebulosus Fatum óta?
Dániel / Kristóf: Üdv mindenkinek! A Karst extreme rock zenekar 2009 júniusától létezik ezen a néven. Nem rég eldöntöttük Kristóffal, az énekessel, hogy hozzátesszük a névhez zárójelben az Orchestra Miskolc kiegészítést, így sokkal inkább a miénk az egész. Ez az "utónév" opcionálisan bevethető például az interneten, ahol fennáll az összekeverhetőség veszélye. Egyébként továbbra is inkább Karstként említendő a banda, csak van pár másik Karst is, bár nem ugyanebben a zenei irányban és nem is itthon. Ha arra vagy kíváncsi, hogy mi történt az alakulásunk óta, nos, rengeteg szívás volt a tagcserék miatt, egy csomó idő telt el eredménytelenül, de emellett megjelentettük a bemutatkozó albumunkat is, ami mindannyiunknak nagyon fontos.

- Miért volt szükséges anno a név-váltás?
Dániel: Nos, a névváltás mellett annak idején már annyi minden szólt, hogy muszáj volt eszközölni. De nem bántuk meg, sőt, így sokkal jobb. Igazából az eredeti név, a Nebulosus Fatum nem helyes nyelvtanilag és nehéz volt megjegyeznie az embereknek (itt nem feltétlenül a rajongókra gondolok, inkább szervezési kérdéseket nehezített meg). Emellett egy idő után úgy éreztük, hogy nem fedi azt az irányvonalat, amit mi zenében képviselni szeretnénk. Ebből okulva a Karst már sokkal jobban ránk illik. Miskolci zenekarként a Bükk karszthegység lábában lakunk, ha pedig megnézed a jelentését, réteges kőzet (és hozzá tartozó felszíni- és felszín alatti formák), ahogy a mi zenénk is 'rétegekből' áll. Be is vált az új név, megjegyezhetőbb, ráadásul nem is olyan nyilvánvaló, hogy mit takar.
Kristóf: A karsztvíz, barlangok, víznyelők, pigmenthiányos vakgőték pedig önmagukban is menő dolgok, nem?

- Mennyire szilárd a mai felállás?
Dániel: A mai felállás 100%-osan szilárdnak mondható, annak ellenére, hogy még egy ideig pihenőpályán vagyunk - Balázs, a gitárosunk kiment külföldre dolgozni, kisegítőt pedig nem szeretnénk alkalmazni, mert inkább új számok írásával foglalkoznánk most, amihez ő is elengedhetetlen. Így most várunk, de ezt, az események lassabb folyását már kezdjük megszokni. Tavaly, mikor Balázs basszusgitárról gitárra váltott, és bevettük Tamást (basszusgitáros), minden a helyére került a tagságot illetően.

2) Mivel foglalkoztok a zene mellett? Jut e idő próbákra?
Dániel: Én amúgy is zenével foglalkozom, a többiek, Kristóf és Tamás végzik az egyetemet. Balázs pedig ahogy említettem is, külföldön dolgozik, ősztől pedig ő is belekezd itthon a tanulásba. Próbákra, ha úgy van, mindig KELL jutnia időnek, bár ez most nem aktuális kérdés (sajnos). Tipikusan Karst-os jelenség volt egyébként, megírtuk az első új dalt közösen a próbateremben, fel is vettük magunknak, elkezdődött a kreatív munka, erre ismét ott tartunk, hogy szünetelünk.

- Mennyire érint meg benneteket az Akela együttes üzenete miszerint; "NE gyakoroljatok".
Dániel: Úgy gondolom, hogy ha olyasmi felfogású zenét játszanánk, mint az Akela, akkor megszívlelendő tanács lenne, de nagyon másban gondolkodunk, olyanban, aminek része a gyakorlás.

3) Ki a főnök a bandában?
Dániel: A zenekar körüli tevékenységeket én látom el legfőképpen.

Dalszerzés menete.
Dániel: A dalszerzés régebben úgy zajlott, hogy komplett számokat hoztam le, amin kis finomításokat hajtottunk végre közösen, Kristóf pedig a próbák alatt megismerte a zenét, amire kidolgozta a szöveget. Most, hogy Balázs gitárosként van velünk, az ő témáiból állnak össze az új dalok, sokkal inkább egy közös munka eredményeként. Ez remélhetőleg meg is teszi a hatását, szeretnénk egységesebb zenei anyagot jegyezni következő megjelenésünkkor.

4) Szövegek. Mi ad inspirációt szöveg íráskor.
Kristóf: Egy részük poszt-pubertás nyavalygás, ami az élet újonnan megismert jelenségeinek értelmezésére tesz kísérletet. A többi - amikben nem magamat pozicionálom (attól íródhat E/1-ben) - egy, vagy több élmény és a fantázia keveredése. Képzettársítások - mondok példát: Valamikor 2007 környékén két halott borjút kellett kihúznom kötéllel az anyjukból. Azért maradtak ott, mert mind a ketten egyszerre próbálták otthagyni a jó meleg méhet, így beszorultak és mindkettő megfulladt. A kutyák reggelre megették őket. Pont mostanában hallgattam az új Zuckusst, belehallgattam a Paediatrician nagylemezébe, meg a német Gored is jó vendég nálam, de nem pont így adtam elő a most bemutatott rövid történetet. Jobban szeretek spirituális, vagy ha úgy tetszik szimbolikus síkon foglalkozni a szövegírással, az orvosláshoz nem értek. Inkább elvonatkoztatok az esemény konkrét részleteitől és valami kozmikus vetületet adok a történetnek. Tomi biológiát tanul, így hátha elmozdulhatunk ilyen gore irányba, bár bevallom, a botanikus bossa nova bőven inkább bejönne.

5) Mit gondoltok a nemrég megjelent legutóbbi lemezetekről így utólag?
Dániel: A "Cleaning a Cave" egy hosszabb periódust ível át a zenekar életében. A legkorábbi szám rajta 2007 nyarán íródott, a számok pedig időrendben kerültek rá. Direkt nem is változtattunk a sorrenden, így megfigyelhető, merrefelé haladtunk az évek során. Ez utóbbit talán máshogy csinálnánk, a dalok sorrendjén lehetne variálni, hogy változatosabb legyen az összkép. De ez már ilyen. A borítókat Kristóf készítette, igen sok idő alatt, de erre megérte várnunk. Sokat hozzátesz az összképhez.

- Gondolom a "taghiány" is behatárolta a dolgokat de csinálnátok e mást rajta?
Dániel: Igen, de mivel nagyjából mindent én írtam gitáron az anyagra, ezért nem volt akadálya, hogy felvételkor is én kezeljem a hangszert. Az eredeti elképzelés az lett volna, hogy egyszerre vesszük fel az összes hangszert, egyben, de sem technikailag nem tudtuk volna megfelelő minőségben megoldani, sem a tagság nem volt meg hozzá. Az, hogy mit csinálnánk mást rajta, ez tetten érhető a koncertjeinken, két dalt, amelyeket gyengébbnek éreztünk, kicsit átírtunk, így jobban fekszenek nekünk.

- A lemez amúgy nagyon jól szól. Hol is készült a felvétele?
Dániel: Örülök, hogy jónak találod a hangzását. A felvétel a próbatermünkben készült, a keverés és az utómunkák pedig a miskolci JuiceKillerStudioban, Fülöp Gábor barátunk közreműködésével. Szerencsére a körülmények adottak voltak hozzá, hogy olyan megszólalást érjünk el, amilyet szerettünk is volna. Gondolok itt arra, hogy jó felszereléseket, hangszereket tudtunk szerezni a felvételre és lehetőségünk volt többször finomítani utólagosan is.

6) Vannak e készülőben új dalok? A "Cleaning a Cave" lemezen csupán 1 nóta van angol nyelven.
Dániel: Egy új dal készült, amit mondtam is. Ha nyár végén visszatérünk a munkához, egyértelműen ráállunk a dalszerzésre, amilyen intenzíven csak lehet.

- Továbbra is magyarul fognak szólni a Karst nóták vagy a késöbbiekben is lesz majd 1-2 angol nyelvű darab?
Kristóf: Először mindig a nóta íródik meg, rá írom a szöveget. A "Bead a part" lüktetése egyszerűen olyan volt, hogy az angol nyelv hatványozottan jobban feküdt rá, mint a magyar, csak ezért írtam rá külföldiül a szöveget. Magyar dalszövegekben gondolkodom, de a kivételezés jogát ugyanúgy fenntartom a továbbiakban.

- Mennyire lehet érvényesülni ma itthon evvel a stílussal magyarul?
Dániel: Nézd, annak a pár hallgatónak, akiknek itthon tetszik a stílus, nem hiszem, hogy befolyásoló hatású, hogy, angolul, vagy magyarul szólalunk-e meg. Hátránynak biztos nem hátrány, hiszen az általunk játszott zene hangulatának szerves részét képezik a szövegek, és jó, ha ezek kihallhatóak, érthetőek maradnak.

7) Mennyire lehet szerzői kiadással létezni?
Dániel: Természetesen jobb lenne, ha egy kiadó mögöttünk állna és tudna minket a csatornáin promotálni, de mivel itthon nincs igazán ilyen (vagy csak nem tudunk róla), és mi is erőteljesen rétegzenben mozgunk, ezért nem akadály a szerzői kiadás. Azokhoz (remélhetőleg) eljut így is, akihez el kell, hogy jusson. Későbbiekben viszont tervezünk ilyen irányú fejlődést, kiadó általi megjelentetést.
Kristóf: Gyűjtöm az olyan külföldi underground kiadók címeit, amelyek nem zárkóznak el a promó anyagoktól. A karst@karst.hu címre várjuk az ötleteket.

8) Milyen lehetőségek vannak vidékről? Milyen a metal élet Miskolcon?
Dániel: Vidékről a lehetőségek nagyon korlátozottak. Ennek ellenére örömmel tapasztalom, hogy mégis vannak olyan elszánt zenekarok és szervezők, akikkel tudunk együttműködni. Nagy köszönet nekik! "Metal élet" nincs igazán Miskolcon, néha vannak koncertek, de nem igazán foglalkoztat.

9) Koncert terveitek?
Dániel: Ősztől kezdve szeretnénk pár helyen megfordulni. Már egyeztetés és szervezés alatt áll pár buli, és mihelyst összeáll újra a tagság, belevágunk.

10) Távolabbi tervek? A honlapotokon olvastam, hogy vannak más jellegű törekvéseitek is amik nem férnek bele a Karst repertoárjába így más név alatt fognak megjelenni. Mik is ezek pontosan?
Dániel: A távolabbi tervekről nem sokat tudok mondani, szerintem a legfontosabb a következő albumunk elkészítése. Sok minden függ attól, hogy hogyan tudjuk összehozni a zenekar dolgait jövőre, mivel úgy néz ki, három különböző városba szóródunk szét - majd elválik. Olyan biztosan nem lesz, hogy emiatt földbe állna az egész.
A más jellegű elképzeléseinket már sikerült megvalósítanunk. Balázzsal megcsináltuk a Kevesek zenekart (ahonnan ő idő közben távozni kényszerült az ideiglenes külföldi tartózkodása miatt). Ott én vagyok a gitáros-énekes-dalszerző, ő pedig basszusgitár-vokál poszton volt. Cipőbámulós indie/alternative rockot játszunk, ami igen közel áll hozzám.

11) Mennyire underground ez a zene ma itthon illetve mennyire az a metal mint műfaj?
Dániel: Ez a zene, ha mondhatom így, totálisan underground műfaj itthon. Annál is inkább, mert nem rock-kocsmák szórakoztatómuzsikáját játsszuk, hanem inkább a zenehallgatós részén van koncerteken is a hangsúly. Ezzel pedig egy átlagos klub "metálarcokból" álló közönséget is nagyon meg lehet osztani, konkrétan közönségoszlatást hajtunk végre ilyen esetekben a fellépéseinkkel.
A metal, mint múfaj Magyarországon underground státuszban van, de valahogy ez önmagából következik is. Aki érdeklődik a stílus iránt, az úgyis hallgatja, elmegy a koncertekre és úgy alapból "Metálos". Nem amiatt fogja mindezt megtenni, hogy az általa szeretett zenekarok jelen vannak-e a széleskörű médiában.

12) Mit gondoltok a nagy közösségi oldalakról mit Facebook és társai? Mennyire segítik egy banda előre jutását?
Dániel: Engem személy szerint nem érdekelnek a közösségi oldalak. Egy zenekar számára viszont ma már sajnos elengedhetetlen, hogy megtalálható legyen ilyen portálokon is. Annál is inkább, mert sok jó arc rátalálhat, és ez koncertszervezések alkalmával is beigazolódik.

13) Ha nálatok lenne Aladdin csodalámpása mit javítanátok a zenei életben? Eltörölnétek az mp3 letöltést mondjuk vagy hasonlók :-)
Dániel: Jó lenne, ha visszaállna a helyzet a 80-as évekre, a kazettás-bakelitlemezes időszakba, ahol még jobban értékelted, hogy megszereztél-meghallgattál egy albumot. Én erről lemaradtam, de akkor sem tetszik, ami ma megy. Szerintem manapság kevesen "ülnek neki" zenét hallgatni igazán. Akkoriban viszont nem nagyon volt más út... Szóval most már túl nagy a dömping az internettel.
Kristóf: Minden zenekarnak egy mikrobuszt kérnék attól a csodalámpától. Lehetőleg olyat, ami elmegy 100 kilométeren negyed liter finomszesszel, vagy végszükség esetén erős házi pálinkával. Akkor oda se neki CD-eladás, fellendülne az underground, mindenki csavarna össze-vissza koncertezni. Ha pedig élőben jó vagy, úgyis lesz, aki a helyszínen megvásárolja az anyagodat, pláne ha nem sokkal gyengébb, mint a koncert volt. Ilyen esetben mondjuk tudatos zenehallgatóknak és lelkes zenészeknek ugyanúgy a hasznára is válhat az internet. Könnyebben megismernek, belehallgatnak interneten a motyódba, aztán ha bizonyítasz, akkor bezsebelik a hangzóanyagot. Akadnak azért még ma is lelkes CD-és hanglemez vásárlók, akiknek a polcai 20-30 évvel ezelőtt ugyanúgy megállták volna a helyüket - és itt nem csak a fanatikus gyűjtőkre gondolok.

14) Legpoénosabb koncert élmény?
Dániel / Kristóf: 2009. december 12-én volt egy szombathelyi koncertünk, nézőszám szempontjából nem egy világbajnok rendezvény, de az azt körülvevő oda-vissza út mondhatni igen mókás volt, a legjobb értelemben véve. Barna Tamás segített ki minket gitáron az Eclipse-ből. Nagyon jó volt a hangulat. Kiemelném egyrészt, hogy a sofőrünket egy szőke hölgy el akarta vinni magával az öltözőből, csak éppen aludt a srác, másrészt hogy szemtanúi lehettünk éjjel egy igazi VÉPÉZÉSNEK a helyi fiatalok által. (i.e. épületek vagy járművek toalettpapírral való módszeres beborítása). Egyébként mind a hely hangosítása, mind az ott megjelent arcok kellemes emlékeket hagytak bennünk. (Köszi VasMarika! :D)

15) Legkínosabb koncert élmény?
Dániel / Kristóf: Mezőtúron 2010 elején, télen volt egy nem túl jól sikerült koncertünk. A sofőrünk ráfarolt az utánfutóval a kocsink hátsó lökhárítójára, ami így betört. Az akkori kisegítő gitárosunk nem igazán tett ki magáért, elég pocsékul játszottunk. Kontaktos volt a torzító, csak így elhallgatott néha a gitár (ez elég agyromboló). Hajnalban a rossz idő miatt lépésben tudtunk haladni haza. Az egész tetejébe még 4-kor jeges hókupacot lapátoltunk a kapunk elől. "Az élet nem habostorta, Pelikán elvtárs."

16) Üzenet a rajongóknak?
Kristóf: Kerüljétek a kis fülhallgatókat, főleg hangosan. Engedjétek el a fületek mellett a népoktató kényszerrel rendelkező buszsofőrök megjegyzéseit, a tömegközlekedés tényleg ingyen van. Kiránduljatok, amikor csak tehetitek.


LIVE REVIEWS

21 September 2013 Debrecen - BlacKromeFest | released in: Kronos Mortus Metal E'Zine | author: Melciah
[original article]

(...) Miskolcról utazott el Debrecenbe koncertet adni a Karst, melynek zenéjével mai napig hadilábon állok, révén, nem is tudom, hogy kellene leginkább bekategorizálni őket. Valahol a Black Metal, a rock és a grunge között helyezkednek el, extrémitásuk pedig az egekben szárnyal. Láttam már őket korábban is, akkortájt még nem volt ennyire kiforrott koncertképük, mint most. Jelenleg úgy nézett ki az egész bagázs a szakadt zakókban, zilált hajukkal és őrült tekintetükkel, mintha Michael Jackson - Thriller klipjének statisztái lettek volna a zombik között kóborolván. Őrült károgások, veszett ordítások hagyták el az énekes torkát, és örömmel láttam, hogy egyre többen gyűltünk be a helyiségbe, bár sajnos nem annyian, amennyit ez az első két zenekar is megérdemelt volna. Kiváló koncertkép, erőteljes megszólalás. Ezt mind megkaptuk Miskócia szülötteitől. (...)



20 May 2013 Budapest - Trafik klub | released in: Subterra | author: rtp
[original article]

(...) A miskolci Karstra személy szerint mindenképpen kíváncsi voltam, hiszen energikus black metalban gyökerező és egy sor másféle gitárzenei irányzatban kiteljesedő, keser-dühös-kiábrándult muzsikájuk olyan elegyet alkot, ami mindenképpen megér egy misét élőben is, plusz az eddig koncertfelvételek is azt mutatták, hogy nem csak egy sima zúzdát láthatunk majd. A színpadkép, az öltözékek, és az előadás, az ezek egymást érintő, szerencsére nem túlságosan túltervezett koncepciója eleve szimpatikus volt számomra, így hát nem volt más választásom, megnézni őket. A Black Sabbath Warpigsével való beállás már hozta a reményteli jövőben való hitet, erre néhányan már itt-ott bólogattak, később, a koncert végén amikor szintén ezzel a dallal zártak, a főzenekar énekesnője, Jex is kijött az öltözőből egy percre villázni. Hiába, a klasszikusok összehoznak (vagy csak nehéz hibázni velük). Rögtön a végére szaladtam. Talán felesleges kitérnem arra, hogy milyen dalokat játszottak, mindenesetre több feldolgozás és új alkotás is szerepelt. Több mint egy hét elmúlta után címekre nem emlékszem, de az biztos, hogy a saját arculatuknak nem fordítottak hátat, még markánsabban jelentkezett az eddig megismert stílusuk, aztán, hogy ez otthon egy csésze kávé mellett hogyan működik majd, meglátjuk.

Megvallom, ha nem is csalódásként hatott, amit műveltek, mert semmiképpen, a koncert mégis felvetett néhány gondolatot, amin rágódtam előadás közben. A muzsika és az ének túlságosan különvált, nem is azt mondanám, mintha két külön teremből kapcsolták volna össze a részeket, inkább többet követelt a zene, mint csak és kizárólag egy nagyon előtérben lévő üvöltözést. Távol álljon tőlem, hogy tanácsokat osztogassak, meg az, hogy olyan művészkedés felé próbáljam ösztökélni a zenekart, amely eltérítené őket a markáns zenei háttértől, ugyanis ez a stúdiófelvételen remekül működött, de jobban esett volna, ha némi dallamot, visszafogottabb, kevésbé statikus vokálozást hallhatok.

A húrosok hozták, amit kell, a prímet mégis Czakó Dániel dobos vitte el, mind a jól érzékelhető zenei képzettség, mind a játékához párosuló nagy beleélés okán. Talán taplóság ilyet mondani, de nem egyszer "ellopta a showt", van ilyen, és nem is baj, az ebből eredő következtetéseket mindenki vonja le magának.

A Karstról még lehetne hosszú sorokat írni, azonban már csak annyit emelnék ki, hogy mindenképpen dicséretes az az atmoszféra, amit közösen keltenek - mintha kb. 1984 tájékán egy lepukkant, Platán sört szlopáló közönség társaságban először látnék valami kurvára mást, mint eddig, és döbbenten hasít a felismerés a szívembe, hogy örökké a kommunizmus sem tart. A fények villogása, a kopott öltönyök, a ventilátor, ahogy az előadók arcába fújja a levegőt, és az szétborzolja hajukat, a jellegzetesen magyar, korai alternatív zenekarokat idéző dallamok mind erre utaltak. Talán találkozunk legközelebb is. (...)



20 May 2013 Budapest - Trafik klub | released in: Hard Rock Magazin | author: Csiger Ádám
Obszidián este: Jex Thoth, Karst - Trafik Klub, 2013.05.20.
[original article]

(...) Az első fellépő a miskolci Karst volt, akik (elég tágan értelmezett) black metalt játszanak. A négytagú horda példaképei a Gorgoroth és a Darkthrone, a múltban színpadra vitték a Burzum Det som en gang var című kultikus albumát, ugyanakkor kopott zakóban és nyakkendőben léptek fel. Ez a szerelés jobban is passzolt a lelkes szélsőbalos matricákkal kipingált Trafik Klub családias hangulatához, mint bármiféle harci smink. A Subterra bevallottan régóta próbálja Magyarországra csábítani a Jex Thoth-ot, a Karst mint black metal banda pedig ugyancsak nagy választás volt előzenekarnak, és illettek a Trafik szó szerint földalatti atmoszférájához is. A fekete fém rajongói alacsony büdzséjű, fekete-fehér extrém metal fanzine-ok és hazai CD-k közül válogathattak a merch pultnál, én például - a csóringer helyi underground infrastruktúrát támogatandó, legalábbis ilyesmivel magyarázom ki a boltkóromat - rongyos másfél ezerért vettem meg a (pulton utolsó darab) Utolsó vágta az Univerzumbant az elvetemült erdélyi Siculicidiumtól (már e név kegyetlenül találó), amely lemez tudomásom szerint már ritkaságszámba megy és csak súlyos összegekért lehet beszerezni (csak egy számot hallottam róla eddig, a Lebomlás, lelassulást, de az alapján azt mondom, egész hallgatható "ha Grandpierre helyett Csihar Attila lenne a VHK énekese" zenét játszanak).

Ahogy azt a black műfajában illik, a Karst dalszövegeiből alig lehetett érteni valamit, de az énekes bevezetőiből azt szűrtem le, hogy számaik az urbanizáció és a magyar vidék nyomoráról szólnak, azaz tipikus black és punk témákban gondolkodnak, amihez stílusban némi post-metal beütés társul. A Karst hazai underground mezőnyben kifejezetten hangulatos, technikás és legfőképp lelkes koncertzenét játszott, nem kizárt, hogy fogom még látni őket élőben, bár ahhoz még sokat kell dolgozniuk, hogy otthon is hallgassam őket, de érzek is bennük fejlődési potenciált. Egy Black Sabbath feldolgozást hagytak a végére (War Pigs/Walpurgis), ennél jobban nem is konferálhatták volna fel a Jex Thoth-ot. (...)



20 May 2013 Budapest - Trafik klub | released in: Fémforgács | author: 9000Sanyi
[original article]

(...) A jó órás csúszásnak köszönhetően a miskolci fiatalok alkotta Karst műsoráról sem maradtam le. Előzetesen meghallgattam a Cleaning a Cave c. anyagukat, de elsőre úgy tűnt, nem az én zeném. Élőben viszont már finomodott a kép, amit a kvázi jó hangzás is támogatott.

Nos, a Karstot alkotó négyes egyfajta black metalban gyökerező zenét játszik. Ez jön át a Bandcamp oldalukon közzétett új anyagukon is, élőben viszont már hallhatóak voltak olyan finomságok is, amik alapján inkább egy - ha nem is experimentális vagy avantgárd, de mindenesetre elég széles spektrumú -, a jövőben akár jelentőssé is válható csapat benyomását keltették. Olyan dalcímeik vannak, mint az Etlen, az Oltalmazó vagy a Kettős, emlékeim szerint ezeket talán játszották is, de pontos szetlistát ne várjatok tőlem.

Egyik nótában az énekesi posztot birtokló Váradi-Orosz Kristóf furulyán is játszott, persze nem épp hagyományos felfogásban. De voltak totál oda nem illőnek tűnő témáik, amelyekkel oldották a nagy zúzást, de nehéz ezt elmesélni. Van bennük egy adag punk hozzáállás, némi intellektuális beállítottság. A dobos gyerek egy állat és még vokálozik is. A zakós imidzs meg adott némi pluszt, bár olyan érzés volt, mint amikor szalagavatón játszik a végzősökből álló banda, akik polgárt is akarnak pukkasztani. Elvileg magyarul tolják, de a vokalizálás az érthetőség rovására ment. Bár ahogy láttam voltak, akik ismerték a szövegeket is.

Ami még fura, hogy stílusilag totál nem passzoltak ide előzenekarnak, a teljesítményük miatt megérdemelték a lehetőséget és helyt is álltak. Ráadásul tetszett is a közönségnek, úgy vettem észre, a záró War Pigs (naná, hogy Black Sabbath, kell ezt egyáltalán jelezni?) Karst-féle változata pedig teljesen helyre tette a dolgot. (...)



20 May 2013 Budapest - Trafik klub | released in: Rockstation | author: magnetic star
NEM BOSZORKÁNYSÁG! VAGY MÉGIS?: JEX THOTH, KARST @ BUDAPEST, TRAFIK, 2013.05.20.
[original article]

Tipikusan olyan esemény volt ez, amelytől alapjáraton nem várta senki, hogy irdatlan nagy tömegeket fog megmozgatni, a szervező azonban szívügyének érezte tető alá hozni és ezzel magának, na meg a maroknyi tábornak is szerzett egy szép estét. Az eleve nem túl tágas pincehelyiségben amúgy még ez a nézőszám sem mutatott rosszul!..

A "tipikus" jelzőt pedig ezzel félre is tehetjük, mert amit ezen az estén láthattunk-hallhattunk, az a legkevésbé sem nevezhető szokványosnak. Ideértendő rögtön a hazai Karst produkciója. Az egyen-viseletben (ing, zakó, nyakkendő) színre lépő négyesnek nem csupán a kiállása, de a muzsikája is felettébb meghökkentő. Annak legalábbis mindenképpen az, aki nincs képben a 80-as évekbeli magyar punk zenéket illetően és el sem tudja képzelni, miként lehet ilyesmit a zsigeri old school északi black metallal keverni. Nos, a miskolciak - az anyanyelvünk használatával és az elvont, meggondolkodtató szövegvilággal, illetve a sikálós, helyenként "ütöm-vágom" jellegű gyors témákkal és a károgó-rikácsoló énekhanggal - összehozták a dolgot. Így élőben különösen punkos volt az összhatás. A felettébb érdekes szöveggel eljátszott Black Sabbath feldolgozást ugyan nem igazán tudtam értelmezni, ám ezt leszámítva, ahogy mondani szokás, lejött a deszkákról a hozzáállás és a mondanivaló. Mindent egybevetve az itthoni underground egyik sajátságos színfoltja a Karst. (...)



20 May 2013 Budapest - Trafik klub | released in: Shock! | author: Draveczki-Ury Ádám
[original article]

(...) A miskolci Karst sajátos vegyületben utazik, amit még rokonszenvesebbé tesz, hogy zenéjükben egyszersmind ott rejlik valami nehezen megfogható, jellegzetesen magyaros íz is. Nehéz érzékeltetni, mit is játszanak az öltönyös-nyakkendős srácok, mert az alap ugyan egyértelműen black metalos, de ezt egy csomó olyan témával oldják, amiket manapság leginkább postrockként, postmetalként szokás jellemezni - még ha a Karst esetében mindez nem is igazán érzékelteti a lényeget. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a blastbeates-vérhányós-sikálós részeket sajátosan fel- és levezető, hol oldó, hol erősítő atmoszférikus hangulattémák szinte mindenütt feltűnően eltaláltan ültek, az egyéni magyar szövegek pedig csak tovább fokozzák a hatást. Jó pont, hogy a csapat láthatóan nem is veszi magát véresen komolyan. Nem mondom, hogy innentől kezdve csakis Karstot hallgatok majd, mert utólag belehallgatva a stúdiós felvételek nem is ütnek annyira, mint amennyire koncerten harapósak voltak, és azért az élő produkción is van még mit fejleszteni (a dobok például simán lehetnének feszesebbek ennél), az irány azonban egyértelműen jó, és az az elán is impozáns, amivel elővezették ezt a sajátos muzsikát. Ráadásul a banda több irányba is kompatibilis: cseppet sem lógtak ki az okkult doomster főzenekar elől, és látatlanban is ugyanilyen tökéletesen működnének akár egy Kvelertak, akár egy Baroness előtt. (...)



20 May 2013 Budapest - Trafik klub | released in: Fémkereső | author: Horner
Nem volt mutyi! - Jex Thoth-szeánsz a Trafik Klubban
[original article]

(...) Ám dőreség lenne nem megemlékezni a saját jogán is nagyszerű miskolci Karstról, akiket már korábban, a Skeletonwitch előtti fellépésük kapcsán a mennybe menesztettem. Itt ismét hasítottak, este kilenc után kezdtek, s a rendelkezésükre álló egy órában nagyon odatették magukat a fülkeszerű klubtérben, legvégül autentikus stílusban még a Black Sabbath War Pigsét is elnyomták. Ma ők a magyar metal avantgardja, amit csak azért nem hangoztatok, mivel magyar metal mint olyan nem létezik, s ha vannak is zenekarok, azok többségében még a modernség előtti ideológiák foglyai - velük nem kunszt versenyre kelni... (...)



30 August 2012 Budapest - Szabad az Á | released in: Scriptum Metallum webzine | author: downer
Nyár végi koncertfolyam I. (Brotherhood of Sleep a Szabad az Á-ban)
[original article]

(...) Pedig a Brotherhood of Sleep (BoS) tavalyi műsorára egészen sokan voltak kíváncsiak (jómagam akkor nem tudtam elmenni), most viszont szomorúan kellett konstatálnunk az Szabad az Á-ban, hogy az előzenekar, a miskolci Karst zenéjét nagyobb érdeklődés övezte, mint a görög trióét. Nekem ez teljesen megfejthetetlen maradt, mivel a Karst azzal együtt, hogy jelenleg talán ők az egyetlen post-black metal csapat itthon, de számomra nem túl üdítő, amit játszanak - bár RIP korábban örömmel nézte meg őket, számomra sem lemezen, sem pedig élőben nem nyújtottak túl sokat. Persze, ha azt nézem, hogy engem a black metal már csak nagyon ritkán bír megmozgatni, hazánkban viszont továbbra is szép számmal kedvelik e műfajt, nincs is min meglepődnöm. A Karst esetében a legnagyobb kérdés számomra, hogy komolyan gondolják-e azt, amit csinálnak, avagy nagyon viccesek akarnak lenni? A zene leginkább komolynak hat, viszont az imidzs nagyon nem. A srácok talán a tanévnyitó közelsége miatt vettek fel fehér inget és nyakkendőt, mindenesetre hülyén néztek így ki. Akkor meg főleg, mikor a dalaikban is felbukkant egy-egy szellősebb, gimis zenekarok szalagtűzős repertoárjába illő téma. Kövezzen meg érte a (post-)black metal maffia, de nekem ez a koncert nem tetszett. (...)



25 June 2012 Budapest - Dürer kert | released in: Scriptum Metallum webzine | author: RIP
Karsztosulás a banyákkal (Skeletonwitch koncert a Dürerben)
[original article]

(...) Ezután következett a miskolci KARST (extreme rock band), akikről korábban még hallottam. A koncert előtt honlapjukról le is töltöttem tavaly kiadott nagylemezüket (Cleaning a Cave), de a meghallgatásig még nem jutottam. Na, a koncerten leesett az állam. Ha később az amerikai banda nem ad fergeteges koncertet, ők lettek volna az est befutói. Négyen álltak ki a színpadra, egyeningben, ami kormozott(?), piszkolt volt, a dobos srác (Dániel) kisdoboshangon felkonferálta az orchestrát, majd belevágtak. Szédületes, elképesztő, magávalragadó! Úgy képzeld el, mintha onnan kezdték volna, ahová az utóbbi években a WMD eljutott. Pazuzuval örömmel állapítottuk meg a miskolci hatást: akár egy bedurvult Eclipse zúzott volna előttünk. Műfaji korlátok nélkül adagolták, progresszív, durva, de érzékeny is, elszállós, egyben direkt muzsikájukat: hasonló lehet, ha a Másfél összefogna egy blackthrash zenekarral. Volt az énekes részéről tilinkózás is, mikrofonba huhogás is. Előadták dalaikat! A frontember Kristóf egy bajuszos Robert Plant érzetét keltette... Az éneklésben Dániel is aktívan besegített. Barátjuk, Antal Krisztián tiszteletére egy Szögletes Üveggolyó számmal is megörvendeztettek bennünket. Búcsúzásként pedig a Sodom Ausgebombt klasszikusával köszöntek el, amelyet úgy nyomtak, mintha a Suicidal Tendencies groove-jait vették volna kölcsön. Nagyon oda fogok figyelni rájuk, magyar szövegeiket megolvasom majd, zenéjüket pörgetem, s legközelebb is elidőzöm majd koncertjükön. Új kedvencet avattam - szerintem nem vagyok ezzel egyedül. (...)



5 April 2012 Budapest - Szabad az Á | released in: Autodafé Kvlturális Magazin | author: Holden
Fuck The Fats! - Életem Legjobb Koncertje
[original article]

(...) Ez kiváló felütésként szolgált a miskolci orchestra előadásához, melyet ha egy szóval kellene illetnem, akkor az a "hangos" lenne. Bizony, ez egy nagyon zajos performansz volt, ahogy az a rockkoncertek esetében mára már szinte hagyománnyá nemesedett. Azért nem volt végig egységes mégsem a hangerő: a Drop Dead, Gorgeus énekesére hajazó vokalista rögvest a kezdetek kezdetén beverte kobakját a hangszóróba, úgyhogy fürge ujjaknak kellett a másodperc töredéke alatt visszahoznia az énekes mikrofonját, nehogy aztán ne halljuk közben veszett károgását a fiúcskának. Károgott ugyanis, mintha black metalos lenne, pedig a zene közel sem ilyen egyszerű: post-rockos melódiák váltakoznak experimentális zajkeltéssel és valódi black metalos belassulásokkal, az egészre pedig titokzatos szövegeket kiabálnak holmi epecsarnokokról, tyrannusokról, csepűrágó szolgákról. Az egész egy nagy katyvasz, mondaná nagymamám, de szerintem igazán elementáris erővel hatott ez a megjegyezhető fémforgácsolás, egészen úgy éreztem magam közben, mint egy jól sikerült metálkoncerten. Ahogy láttam, a középen vonatozó fiúk is jól szórakoztak, amit a zenélő srácok jutalmaztak is, mégpedig egy Voivod-feldolgozással, melyet azért küldtek a kanadai sorstársaknak is. "Disz iz for ár kenédien frendz. Fák jú gájz, vi víl okupáj jor kántri!" - utalt valaki a kanadai menekültstátuszt kérő magyarokra, mely célzást senki nem vehette jó néven, legalábbis aki a közelben tartózkodott. (...)



28 January 2012 Miskolc - Vörösmarty művelődési ház | released in: Kronos Mortus Metal E'zine | author: Ae
"Nautiluszok Éjszakája" (Második felvonás) - Fellépők: Domhring, Karst, Torn from Earth
[original article]

Immáron másodszorra került megrendezésre a Nautiluszok Éjszakája nevű koncert, ismét a miskolci Karst szervezésében. A tavalyihoz hasonlóan ismét két meghívott zenekar segédletével. Idén ezek a debreceni Domhring és a budapesti Torn From Earth voltak.

Akik voltak már olyan bulin, amit a mostanihoz hasonló gárda hívott életre, tudhatják, hogy nem nagyon szokott késés lenni, ez most sem volt másképp - pontban fél kilenckor kezdett is a debreceni black metal brigád.

(...) A Karst munkásságát miskolciként már a kezdetek óta ismerem, és sosem értettem, hogy egyes koncertkritikákban miért olvasok olyan megállíptásokat, hogy nem az adott rendezvényre való a zenekar, netán senki nem tudott mit kezdeni a zenéjükkel. Valószínűleg a hazai pálya is dobott a dolgon, de ezen az estén az első hangtól az utolsóig "tömeg" volt a színpad előtt (nyilván a résztvevők számához mérten értendő a tömeg kifejezés) és végig volt mozgás is. Nehéz behatárolni a Karst stílusát, talán igaza is van a tagoknak abban, hogy amit ők csinálnak, az egyszerűen extrém rockzene. Ugyanúgy hallható volt furulyával kísért elborulós leállás, kocsmaszagú jazz, mint punkos cséplés vagy sötét hangulatú black metal témák (ezek, főleg az újabb dalokban a Dantalion vagy a legújabb Nocturnal Depression anyagok hangulatát idézték).

Ahhoz képest, hogy a legutóbbi lemez (Cleaning a Cave) épp egy éve jelent meg, azóta pedig nem jelentkeztek újabb kiadvánnyal, nem erőltették az album dalait túlságosan (emlékeim szerint négy dal hangzott el a korongról). Volt néhány új saját tétel, valamint itt is előkerültek feldolgozások, bár teljesen más vonalról. Volt egy Voivod dal, egy Szögletes Üveggolyó (ezt nagyon szimpatikus módon a szerzőjének, a koncerten jelen lévő Antal Krisztiánnak ajánlották), valamint egy előre meg nem hirdetett meglepetés, a Burzum Det Som Engang Var című klasszikusa. Ezt a dalt, hogy teljesen autentikusan szólaljon meg, egy kibővített felállásban adták elő, a dobos előrejött gitározni, helyét egy másik dobos vette át, valamint egy fiatalember beállt szintetizátorral. A 16 perces dal teljes hossza alatt extázisban volt a publikum.

Setlist: 1. Footprints of Harrison Carbfeathers (sz.: Joe Kuhn / Wayne Shorter) / 2. Halandó / 3. Voivod - The Prow / 4. Norák és lidércek / 5. Oltalmazó / 6. Beteg / 7. Merülj / 8. Sóvár / 9. Szögletes Üveggolyó - Nem tudom, hogy hol van a helyem / 10. Savós / 11. Burzum - Det Som En Gang Var (közr.: Voltak zkr.)

(...) Összességében elmondható, hogy nagyon jó koncertet szerveztek a házigazdák, reméljük, hogy a közeljövőben is lesznek extrém zenei rendezvények Miskolc városában. Utólag jegyezném meg, hogy annak ellenére egészen korrekt nézőszám volt a bulin, hogy egy másik miskolci zenekar - tudatosan vagy nem tudatosan - de ugyanekkor tartotta lemezbemutató koncertjét.



29 October 2011 Debrecen - Underground Music Club - "III. Black Mysticism Night" | released in: heavymetal.hu | author: Angol
[original article]

(...) Viszont a műsort egy olyan zenekar nyitotta, amelytől mindenkinek leesett az álla, jó és rossz értelemben egyaránt. A sokkterápia elkövetői a miskolci Karst ifjoncai voltak. Már a színpadi öltözéküktől is felszaladt a vérnyomása a gyengébb idegzetű ördögimádóknak: mindenki szakadt, kopott öltönyben és zsírpecsétes nyakkendőben feszített, de amikor a húrok közé csaptak, olyan kakofóniában részesültek az egybegyűltek, hogy csupán az alkohol jótékony hatása tudta kontrollálni a reakciókat.

Félreértés ne essék, a srácok valami igazán egyedi muzsikát játszanak, amelyben helyet kapott a black metal, a free jazz és megnevezhetetlen alternatív megközelítések. Elég csupán a setlistbe belepillantani, ahol a zúzós-elszállós saját szerzemények mellett szerepelt a Voivod The Prowja és a hírhedt Szögletes Üveggolyó egy ugyancsak rendhagyó tétele. Nem volt rossz a performance-uk, de van egy olyan érzésem, hogy nem éppen a megfelelő közönségnek adták elő zenéjüket. Sebaj, majd máskor, máshol nagyobb tapsviharban részesülnek a bedühödött, elsőéves filozófiahallgatókra emlékeztető muzsikusok. (...)



12 December 2009 Szombathely - SIC | released in: Vaskarika.hu | author: mirzatripsa
Érdeklődés hiányában sem marad el - Extreme Rock Esélykiegyenlítő
[original article]

Szombat este, a SIC adott otthont, a szélsőségeket nem mellőző metal zenei estnek. A Karst zenekarnak köszönhetően sikerült a dark, black metal vasi éllovasait egy terembe zárni, és persze az indítványozó Karst zenekarnak is jutott a tapsból. Nem vártunk nagy érdeklődést, hisz ugyanezen az estén a Halor, Deák Bill tették tiszteletüket a moziban, illetve a Végállóban, és még a Depeche Mode is hallatta magát, ha közvetve is. Így indultunk neki az estének, és a közönség nem múlta alul a várakozásokat. Bár lehet, már mi tettük túl alacsonyra a mércét. (...)

A meghatározhatatlant muszáj meghatározni

Öltönyben és nyakkendőben lépett színpadra a Karst zenekar, akik több tag-és névváltáson mentek keresztül, míg eljutottak jelenlegi formációjukhoz. A miskolci, pontosabban hernádkaki zenekar mindenáron megfelelve skatulyázási vágyunknak, extreme rock-nak titulálják zenéjüket. Kihangsúlyoznánk, nem extreme metal-nak. Valójában megint oda kell kilyukadnunk, hogy ami nem fehér vagy fekete, nem tudjuk behatárolni, akkor arra ki kell találni egy meghatározást, ami meghatározza a meghatározhatatlant. Zenéjükben nagyon is nyomot hagytak a zeneiskolában eltöltött évek, annak ellenére, hogy nem sokáig bírták cérnával és elhagyták az iskola padjait. Hozzá kell tegyük, nem ők lennének az első zenészek, akik a szolfézs órákat a hátuk mögött hagyva, nagy sikerekre tesznek szert. A koncert alatt, annyi stílus keveredését hallhattuk, nem győztünk csemegézni. Nem black-metalt játszanak, mert tele vannak fantáziával mind a gitár-, mind a bőgőtémák. Funky-s megoldások voltak ezek, de mégis megmaradt metalnak a muzsikájuk, csak tele sok-sok érdekességgel. Nem egyszerű kvintekkel oldják meg a zúzást, a basszer folyamatosan kalandozik a gitár mellett, néha már kanapézenébe csapott át az egész,- Jajj! Csak a kényelmes fotelt ne!- jutott idő egy kis chill out-ra. Katatón szövegelés a mikrofonba, szemmel láthatólag a közönségből ez nagy elismerést váltott ki. Dalszövegeikben, egyszerű hétköznapi eseményeket mesélnek el, ám olyan formában teszik ezt, hogy kétértelmű, groteszk képeket szülnek. Aztán visszatértek a jól megszokott duplázós zúzáshoz, és mielőtt még unalmassá vált volna, átváltottak egy jazz-es témára, és hallhattunk egy lágy, simogató dobszólót. Egy-két telefoncsörgés kellene még a háttérbe, dorombbal, vagy autónk ablaktörlőjének a hangja, ahogy a havat húzza a szélvédőn, és egy jó kis kísérleti zenét kapnánk ajándékba. (...)


REVIEWS

released in: Metal Maniac Webzine, 3rd January 2015 | author: Marcus Goulaart
[original article]

A Hungarian metal band on today's menu. For those that know me, it's not a surprise, as many know my passion for this nation. And no, I'm not Hungarian, I just love the history, the landscapes, the food, the wine... and of course many metal bands from this country. Well, today's band is Karst and here's what they have to say about the music they craft: "Hailing from the once prosperous iron producing Hungarian town Miskolc, Karst came to life in 2009. The band's name represents the geological structure of hometown's natural surroundings and works as a metaphor for the creative process alike. The extreme garage rock band Karst is unleashed to beat with limestone, crystal clear water and rusty iron." The band prefers to dub their music Extreme Rock, even though there are many other influences, as we'll see.

First, as usual, I enjoy talking about how the album feels, what I've perceived of their music in terms of moods, atmospheres and sentiments. When I heard their music, I felt something mechanical, but not in a negative way, mechanical as in a factory, an industry of heavy machinery, much like when mining lands, something very powerful and grinding. This album sounds dark, chaotic and fierce. The fact that the songs are in their native Hungarian only enriches, in my humble opinion, their work. Truly original music created by a band from a country that has a history of producing unique bands such as Tormentor and Thy Catafalque.

As for the music itself, as I've mentioned before, Karst likes the "brand" Extreme Rock, but this means many things. What we have here is a mix of Garage Rock, Progressive Black Metal and Folkish tunes, catching pace, jazz influences, flutes, acoustic guitars, keyboards, for some effects and atmosphere... the songs sound very inspired and well-constructed. The vocals are incredible, high pitched, deep, they're in a constant change, the guitars and drums obviously play a very important role in the music and, fortunately, they are very effective and sound actually quite cool. This band has everything to make it in the "experimental" music jar. One band that, in a way, remembers the music produced by Karst is Umbrtka, which you can read an interview on this website.

When it comes to the production field, in my modest view, nothing to be added here, it sounds fine; you can enjoy all instruments and vocals. It's a bit raw, but nothing that would compromise their amazing music. I invite you all, my cherished readers, to give this band a try and if you like their music, find a way to support them. If buying a release isn't possible now, there are always other ways to support a band... spread the word about them, anything you believe will help Karst.

Take care.

Grade: 9,8/10



released in: Shock! Rockmagazin, 9th November 2014| author: Balogh Árpád
[original article]

Akik nem elégednek meg a rogyásig nyomatott magyar zenekarokkal, és kicsit a felszín alá ásnak, roppant érdekes/értékes csapatokkal találkozhattak az utóbbi években is. A teljesség igénye nélkül ott volt a Kolp, a Veér, a Vrag, a Svoid, a Yava, a Witcher, a Guilthee, az A Losing Season vagy az Isten Háta Mögött is. Ezek a zenekarok valami olyasmit alkotnak, ami sok bejáratott, ismertebb név albumát utasítja maga mögé. Az utóbbi évek egyik nagy magyar reménysége számomra a miskolci Karst volt a Cleaning A Cave debütálás után. Talán nem is egészen kézenfekvő, ha a reménység kifejezést használom, hiszen az album egy száz százalékig kiforrott hangzású csapatot mutatott.

Akárhol fut bele az ember a Karst nevébe, mindenütt a black metal címke kerül elő a zenekarral kapcsolatban. Szerintem itt az elején próbáljuk meg ezt a képzavart feloldani: a Karst elődje, a Nebulosus Fatum black metalban utazott, és örökségként meg is maradt a nyers erő meg az agresszív vokalizálás meg is maradt, de a Lime Veins Bleed Rust pontosan annyira black metal, mint még emellett sok más is egyben a rock és metal forgatagából. Már csak azért is érdemes tiszta vizet önteni a pohárba, mert a black metal emlegetése sokakat elriaszthat, és nem is fedi a valóságot - emiatt olyanok is elkerülhetik a lemezt, akiknek esetleg nagyon bejöhet a Karst által képviselt stílus. Ugyanakkor igencsak "jobb kézzel vakargatom a bal felem"-jelenség áll fenn, ha le kell írnom, mivel is fog találkozni a hallgató, ha elindítja az anyagot. A szó legszorosabb és pozitív értelmében ez alternatív/progresszív rock/metal. Talán még a metal megnevezés is merésznek tűnik néha, ha nem a kaotikus, blastbeates részeket értjük alatta.

Azt mondják, bárhová is veti a sors, a szükség, a munkája satöbbi az embert, soha nem tud elszakadni a származási helyétől elszakadni, a zsigereiben, a tudatalattijában mindig ott motoszkál az eredete. Aki urbánus környezetben nőtt fel, hiába él utána ötven évig vidéken, tanyán, mindig úgy próbál berendezkedni, ahogy azt zsenge korában megtapasztalta. Pár zenekari fotón elmélázva a Karst tagjai is megerősítik ezen elméletet, Miskolc rányomta bélyegét muzsikájukra. Jelentsen ez bármit is, ilyen muzsikát csak ők és senki más nem tudna írni. Az egyéniség a kulcsszó.

Most, hogy mindkét album birtokomban van, önkéntelenül is, de hasonlítgatni kezdek. A második lemezre egyszerűsödött a megfogalmazás, szellősebb lett az összhatás, a gitár szerkezetileg átláthatóbb. Szigorúan Karst-mércével mérve a dalok fonala is lazább lett, ami nagyban megnövelte a befogadhatóságot, átláthatóságot. Ezt nevezik tökéletes összhangnak a befogadható és a befogadhatatlan között. Mielőtt totális káoszba torkollna a zene, mindig zseniálisan megtorpannak. Képzeljen el mindenki egy punkos lazasággal előadott ösztönös, laza alapot, a grunge minden pozitívumát, a metal zsigeri, ösztönös dühét, a '70-es évek pszichedelikus borongását. Nehéz, de nem lehetetlen. És mindebben van valami megfogalmazhatatlan abból, ami csakis magyar sajátosság. Ne tévesszen meg senkit, ha most a Black-Outot említem meg, hiszen zeneileg semmi köze a Karsthoz, de aki ismeri őket, az tudja: alternatív/grunge elemek elsajátítása ellenére is mindvégig volt bennük valamiféle magyaros íz. Ugyanez a Karstban is megtalálható.

Az albumot a Halogató középtempós, akkordbontogatós dala kezdi. Egyszerű, fülbemászó gitártéma, roppant erős és hangulatos kezdés. Folytatásként a Szagodakvusz (mi lehet ez?!!!) emel a pulzusok számán. Itt érzek rokonságot a Fleurety zenéjével - gondolom, mindenki számára világos, mekkora elismerés el. Énekfronton tisztelegnek a legnagyobb magyar extrém torok, Csihar Attila előtt is, ami szinte megkerülhetetlen, de senki ne gondoljon valami bántó imitálásra. A dal vége felé érkező hangulatos akusztikus pengetések pedig a Pink Floydot idézik: lágy, ringató, sejtelmes az összhatás. Az első igazi zúzós dal az Eszmélve, de mindenki maga döntse el, mennyire black metal ez. Érdekes, hogy míg a gitárok teljesen laza témázgatásba kezdnek, a dob tovább hozza a blastbeatet, és ez a megoldás több dalban is megfigyelhető. A basszusgitár része a dalok lüktetésének, támogatja a ritmusgitárt, elrugaszkodván a szokványos alapozástól, izgalmas futamokkal, disszonáns kiállásokkal tartva keretben a dalokat. Itt kell ismét megemlítenem, amit már írtam: szellősebb, élvezetesebb a produkció, ezáltal tisztábban hallhatók a hangszerek is. Annyira élő és természetes a megszólalás, mintha az egész zenekar a szobában lenne és csak nekem játszana, tényleg a hallgatóval együtt lüktet az egész. A Norák és lidércek középrésze fuvolával megtámogatott akusztikus betét. Törzsi ritmusok, lüktető basszus, folkos utóérzet. Kicsivel később jazzes elborulás is megfigyelhető, a Halomra teljes egészét körüllebegi ez az érzés, és annak ellenére, hogy jómagam soha nem hallgatok ilyen zenéket, itt élvezettel szembesülök a hasonló elemekkel. A koncepció része, ebben a tálalásban bármeddig tudnám hallgatni.

Végigelemezhetném a teljes kiadványt, de talán a fent elmondottak alapján mindenki leszűrhette, mennyire nem hétköznapi, amit a hallgatóság elé tár a miskolci zenekar: a Karst szürreális, elgondolkodtató, zenei, mai, magyar. Külön dicséret jár azért, hogy mindezt édes magyar anyanyelvünkön tálalják, nem pedig angolul. Számomra minden kétséget kizáróan ez a kiadvány a 2014-es év hazai lemeze. Jöhet bármi, Magyarországon ezt az idén biztos, hogy senki nem tudja és nem is fogja felülmúlni.

pontszám: 9 / 10



released in: Against Magazine, 30st September 2014 | author: Nuno Babo
[original article]

Nowadays, to self release an album is a relatively easy task for a band, with the internet working as the perfect means of dissemination.

But it takes courage for a band to self release an album on a cassette tape, and it’s a rare feat in this day and age.
This Hungarian band presents a composite sound that mixes Black Metal with Garage Rock and Sludge Metal. Some readers may find that combining these seemingly different styles would be difficult, but Rasp manage to pull it off with style and ease.
The raspy voice blends perfectly with the frenetic instrumentation to create a fluid and very unique style of music.
To prove that the musicians are in full control of their instruments there is also a foray into some jazzy licks (only for a few seconds) before the music morphs into a full on sonic attack.

In extreme metal, especially Black and Death Metal, the lyrics are only perceivable when you read the booklet, but in this case it will be even harder as this Hungarian band sings exclusively in their native language. But if Rammstein did it, why can’t these guys do it too?

Score: 7 / 10 Stars



released in: Sic Maggot Rock and Metal Blog, 23rd August 2014 | author: Zajus
[original article]

English summary:
"Lime Veins Bleed Rust" is pretty interesting album - maybe a little bit weird (which is not anything really negative though), but still interesting. I like that Karst's music sounds quite unusual which is a good thing of course. The band has some great ideas, some songs are really good, and especially the slower and more rock-oriented moments are wonderful. On the other hand, the heavier and faster parts sound a little messy and chaotic and they are not as strong as the rock ones. However, the album as a whole is still cool and it is surely worth listening to. I am quite curious how will the future efforts of Karst sound because there is a lot of potentional in them.
6/10



released in: TheNeedleDrop.com, 29th July 2014
[original article]

Try out this track from the forthcoming KARST album. These guys fuse black metal and punk, and do a helluva job! The production is rawer than a skinned knee, the the vocals are absolutely ferocious. The black metal influences provide just enough melody to keep things interesting, and the performance on this particular track is especially ferocious.

This track comes off the band’s new album titled Lime Veins Bleed Rust. It’s self-released out available via the band’s Bandcamp page.



released in: Lords of Chaos Webzine, July 2014 | author & translator: RottenDrums
[original article in French]

Warning! UFO! We are not talking about compact disc nor vinyl but tape! Limited to 100 copies especially ... But no, the four members of KARST don’t come from Mars but from Hungary. They deliver us a music they describe as "Extreme Rock" and we have to say that it’s quite a good name.

The recording quality is good despite the support somewhat atypical. Of course we should not expect the latest digital high-tech such as Dolby 7.2 or Blu-ray. It spits a bit, it undulates but it is much hotter! Instruments and voices are well balanced; there is just this very metallic noise of the snare drum that annoys a little bit. But this is not the quality of the sound we are looking for when we provide a 100 limited copies tape is not it?

The compositions are quite varied: we start with a kind of "Rock Black Metal" (Rock in guitars and drums and Black in vocals) on "Halogató" plus its Punk / Black beat. We may evoke a jazzy side with the acoustics guitars such as SHINING (Sweden) especially in the way of this schizophrenic way of singing on "Szagodakvusz" or "Halomra." Unfortunately these songs are a little bit too long and can loose the attention of the listener ... "Eszmélve" and its more nihilistic side reminds some sounds of IMPALED NAZARENE on the album released in 2000. Hungarian folklore is also honored on "Norak ed lidércek": this atmospheric black metal tainted piece, accompanied by flute, a great title! We also have some traditional things such as Old Black Metal on "Footprints of Harrison Crabfeathers" (the only English) or such as Psychedelic Rock on "Van egy malom"; a piece a bit simplistic with dissonant guitars.

The "plus" of this production is of course its originality. We must admit that it is quite bold, first to mix two styles that do not have much in common and also to use this type of support. Unfortunately I do not think it is with this release that the band will make a name in our region. Who still have something to listen to an audio tape at home today? In Hungary I do not know but here... Now I have mixed feelings at the moment to rate that work. On the one hand there is this quest for originality but on the other hand there is this side a little bit awkward or overly simplistic. Personally I would have liked that the contrast between rock and extreme music is better exploited, that the mixture is done throughout the pieces rather than to propose a succession of plans of either style.

Rating: 6.5 / 10



released in: Metal Temple, 24 July 2014 | author: Paulo Maniaco
[original article]

KARST: an Extreme Rock band from Hungary that came to life in 2009 from the ashes of a Black Metal band called NEBULOSUS FATUM.

The name switch was a positive move so they could find their own way and style and thus having a more range of musical tools adding more dynamics and be able to explore their imagination. Now the result is a more complex and technical outcome, still having kept the raw sound that NEBULOSUS FATUM had, but now seems that they have gone on step further and by not been a 100% Black Metal band they added other instruments to their music such as the folk flute and keyboards and therefore adding another dimension to the songs and creating a very special atmosphere indeed.

These guys are a very smart bunch of musicians and have create a something new here, they like to be called Extreme Rock And Roll but I would say their music is more than that or perhaps they are quite right, and the first track "Halogato" has that raw guitar sound and slow beats and harsh vocal sounding like the mighty VENOM a very good way to open the gates towards paradise. Perhaps they style should be defined as Black Rock because I can see their influences like: GORGOROTH, SABBATH, DARK THRONE.

"Szagodadakvusz" an excellent song, it has a dark vibe in it, very catching and the vocals are very diabolic and the guitars distorted and melodic.

KARST have left behind the days of extreme Black Metal and brought to the table something new, that is Extreme Black Rock and I can say that they have done an amazing job, this album kicks asses, the songs are well arranged and quite inspiring, "Footprints Of Harrison Crabfeathers" by Steve Kuhn a kind of tribute to Jazz played with their own style and the result is outstanding, they managed to bring the song to another level and Halomra" another classic song with that Cronos vocal style and catching pace and cool arrangements.

An amazing job by KARST, they really did a great job, very creative and have come up with something new and have kept underground, as production goes I will say, they did a fantastic job and guess what? they released in cassette format, amazing really, only 100 copies, I am a lover of cassettes, I remember the old days when I used to exchange cassettes with my friends, that generation have been forgotten because cassettes are a thing from the past, fortunately KARST have not forgotten that. The art cover is very good, very smart, I like it very much. I do recommend KARST to everyone, try it and you will not regret it!

Rating: 10/10 Masterpiece



Nem képmutatás, hanem útmutatás... Diktálhatna ez a hazai banda, ha lenne ilyesmire esély ebben az országban...
released in: Fémforgács Webzine, 5 July 2014 | author: Nagaarum
[original article]

Stílus: extrém rock - metal punkosan - funkosan - progosan
Értékelés: Pont: 10 / 10, Külalak: igényes, Hangzás: kiváló

2011 környékén hallhattunk először a Karstról a Cleaning A Cave című lemezük kapcsán. Az akkor egy jó kezdésnek bizonyult, punkos - blackes alapozásnak, amiről érezhető volt, hogy sokat fog még fejlődni a társaság, mivel eléggé sikerült elrúgni magukat a műfaji kötelezvényektől, és hozni valami izgalmasat. Czakó Dani dobos és akkor még gitáros hathatós közreműködésével készült az a kiadvány, viszont nem sokkal utána a tényleges csapat is összeállt, így ez a lemez már egy konkrét zenekar képét mutathatja.
Zavarban vagyok, amikor a Karstot kategorizálnom kell, mert bár hallok benne egy kisebb adag black metalt, legfőképpen a sikoltva károgó ének miatt, és Dani dobolása is leginkább erre hajlik, viszont a gitár szerintem egyáltalán nem blackes, inkább hallom sokszor funkynak, vagy alter rocknak némi punk éllel. A post rockhoz viszont nem elég modern, a basszusgitárral együtt hallgatva meg már egyenesen - nem tehetek róla - a Red Hot Chili Peppers ugrik be sokszor.

A Halogató kezdésekor azonnal átjön a szimpla hangszedők könnyen befogadható barátságos tónusa. Ez a gitár nem dörög, nem morog, nem nyom el semmit, mégis hallható, de csak a saját tónusában. Ez lenne a gitár hangja, bizony... A sorvégi bontott akkordok pedig könnyeddé, már-már nyáriassá teszik a hangulatot, ahogy a második dal kezdése is. Viszont utána gyorsan triolás ütemekre vált a dob és a pengetősök is, hihetetlenül jó lüktetést adva a zenének. A basszus itt különösen jól dobog. Az akkordok szürreálisak, a kiállós résznél pedig egyenesen lebegősen - lágyan andalognak. A kiadvány egyik legjobb dala szerintem a Szagodakvusz. A második kiállásnál tovább fozotta a hangulatot Dani cinjátéka. Danira egyébként is jellemző a kifinomult, mégis erőteljes dobolás (ha nem tudnám, hogy tanulta a hangszer kezelését, akkor is erre tippelnék), egyszer a nagy hazai metal lap egyik munkatársa mondta róla, hogy jó nézni, ahogy dobol. Az egyébként elég hosszú tétel a végefelé kimondottan művészi lesz, már - már jazzes. A legvégén a "tücsközés" nem derült ki számomra, hogy gitárral vagy szintetizátorral készült-e, de nagyon hatásos.
Kristóf hangja romboló, néha átszűrődik Dani is mellette, ahogy hangemberkedik, a zenei sokszínűség mellett nagyon jól fekszik a dolog.
Az Eszmélve című nótában is kimagaslóan teljesít Tamás basszeron, aki akkoriban érkezett a csapatba, mikor a Cleaning a Cave kijött. Nem játszik túl bonyolult dolgokat, de kőkeményen beledöngöli az alapot a zenébe. A Fajkísérletben szintén határozottan kezd be, és a továbbiakban is nagyon érzi a feladatát. Hubicska úr pedig pimasz red hot chili pepperses trillákat tol a magasabb tartományokban. Ennél a nótánál az összkép nagyon a Flea - Navarro kettősre emlékeztetett (számomra Dave Navarro volt a Chili gityósa nem Frusciante). Közben Dani veri kíméletlen blastjeit, és igen, ez természetesen különbözik a Chilitől, de csak a témákat illetően, a dobhangzás egy az egyben Chad Smith dinamikusan akusztikusra kevert dobjának a hasonmása.
A Norák és lidércek az egyik promós dal a lemezről. Gyors, energikus punk - black rakéta, igazi elsöprő tétel, megint csak könnyeden elegáns gitározással, határozott basszusjátékkal, és vért forraló vokális megoldásokkal. A közepén hallható egy igazi inyenc rész, furulyával, amire Dani ízes dobalapot ver, és az összkép azt mutatja, hogy ismét magasan iskolázza le a Karst a hazai extrém zenei mezőnyt. Szóval csak ahogy a múltkor is, Emp barátom megjegyzése jut eszembe (igen, akkor nevesítsük), miszerint az a baj a magyar black bandákkal, hogy jól nyomják, de csak a kötelezőt hozzák. Ez aztán a Karstra nagyon nem igaz. Itt van bátorság, és fantázia is. Lazaság, elengedettség, nulla görcs. Csak az ösztön és a tehetség.
Nem is nyomja őket semmi nagyobb hazai médium, mert jaj, mi lesz, ha majd nem szopja be ez a bárgyú közönség, és nem fogynak el azok a kurva lemezek. Ez jellemző erre az országra sajnos...

"...Nincs még egy állat, amely magát mérgezi és közben élvezi..." - okádja közben ránk Kristóf (vagy Dani?), de ezt érdemeljük...

Ezután jön a Kistérségi, ami ritmikáját tekintve az egyik leghatározottabb, és legprogresszívebb darabja a műnek. Ez is kint van promóként a banda Bandcamp oldalán. Málházás, döngölés, a hideg ráz tőle.

"...Karóba húznám az összes véglényt..."

A Halomra megint csak egy érdekes színfolt, nem jazzesen kezdődik, hanem az ott konkrétan jazz. Aztán egy hihetetlen visszhanggal sokszorozott szövegezés következik... Hát kérem... Hallani kell. Evont analóg szintetizátorhangok zárják le a tételt, mintha csak szemét módon tudnák, hogy mitől olvad le rólam a hanyag gőg, és vetem magam hasra a művészet előtt...

A szövegek... Első hallgatásra azt hallani, hogy egyedül ez az a része a lemeznek, ami nem száz százalékra patent. Természetesen messze jobb annál a szarnál, amit a hazai "nagyhatalmas" bandák hoznak. Mindenhogy jó, csak egy ilyen izgalmas zenéhez egy leheletnyivel többet csiszoltam volna őket. Apró kis helyrehúzásokkal tökéletes produkció lenne a végeredmény... Főleg úgy, hogy a mondanivalók erősek, és sajnos sokszor aktuálisak is, emberi jellemünket nagyon jól tükrözik.

"A szakadék szélére szorulva / A szemétben meddő édesanya / Nájlonburokban ad életet / Fröccsöntött gyermekének"

Miért adok mégis maximális pontszámot az anyagra? Azért, mert kőkemény útmutatásnak érzem a hazai porondon, a nemzetközin meg szintén élvonalbelinek. És az angol dalszövegek is ritkán sütnek a profizmus erejével, ez itt, amit hallunk, pedig azért még profi, csak párszor kellett volna még egy nagyon kicsit kalapálni.

Ez a Karst második lemeze, Az első is nagyszerű volt, de itt nagy lépésekkel haladtak előre a minőség létráján, így ezt is figyelembe véve semmi okom levonni egy tizedet sem. Ez kéne a hazai mezőnynek, ez rázná fel az állóvizet, de zenei döntéshozóink ilyesmit nem szoktak erőltetni... Gyanítom, most sem fogják... A Karst viszont aktívan koncertezik, így talán van rá egy fikarcnyi esély, hogy kikaparják ők maguknak azt a gesztenyét. Sok szerencsét hozzá!
Év lemeze gyanú...



Karst/Lime Veins Bleed Rust/2014 CD Review
released in: OccultBlackMetalZine, 18 June 2014
[original article]

Karst are a band from Hungary that plays a mixture of progressive black metal and extreme rock and this is a review of their self released 2014 album "Lime Veins Bleed Rust".

A very melodic classic rock style sound starts off the album before adding in some aggressive vocals and screams that are in the more black metal direction as well as having a depressive tone to them and the band also adds in a decent amount of melody into t heir musical sound and they also speed up at times along with a small amount of blast beats.

There are a lot of many different types of musical genres being mixed in with the bands progressive black metal sound and the vocals also use of mixture of deep deep and high pitched vocals as well as adding clean playing into certain sections of the recording and all of the musical instruments have a very powerful sound to them and you can hear a great amount of post rock/metal elements being utilized throughout the recording as well as a small amount of sound effects.

As the album progresses more raw black metal influences are added into the faster sections of the bands musical sound as well as a small amount of spoken word parts being added onto on of the later songs and after awhile the music gets more progressive sounding with folk music style flutes, acoustic guitars, percussion's and keyboards being added while the main focus remains on a heavier sound and they also bring in alternative rock influences on some of the later tracks to give the album a more original sounding feeling, one of the later songs shows the band adding in jazz music elements before returning back to a heavier direction and some of the songs are very long and epic in length.

Karst create a very original and progressive style of black metal with their musical sound as well as being influenced by a great amount of other musical genres which they add into their sound and there is also a great amount of diversity in all of the tracks that are on the recording and they also add in a great amount of garage rock elements into t heir musical style, the production sounds very dark, heavy and raw while the lyrics are written in Hungarian and cover nature, dirt and dissolution.

In my opinion Karst are a very great sounding mixture of progressive metal and extreme garage rock and if you are a fan of those musical genre, you should check out this band. RECOMMENDED TRACKS INCLUDE "Halogoto" "Norak es lidercek" "Savos" and "Van egy malom". 8 out of 10.



Lángoló Fatemplomok # 7.77 - Az UG örök és elpusztíthatatlan 2014-ben is
released in: Lángoló Gitárok, 7 May 2012 | author: Gnosis
[original article]

A miskolci Karst új lemezzel jelentkezik májusban. Akik ismerték és szerették a bandát eddig, nem fognak csalódni, sőt. Akik pedig nem is hallottak a srácokról, azok olvassanak tovább.
A Wikipédiás részt ugorjuk, majdnem minden elolvasható a honlapjukról.
Általában blackmetalnak csúfolja a sajtó a Karst-féle mélységet, ám az új album esetében alig-alig van igazán ilyen fekete metalos momentum. Nem baj.
Elvont a zene és elvontak a szövegek. Nagyon-nagyon. Nem baj ez sem. (Igaz csak sokadjára. Elsőre idegtépő. Ez a keresztjük.)
A gondolatok ömlenek, ránk nehezednek. Magyar nyelven erős ez, szokni kell.
A slágeresség nagyon jól áll nekik, néhol Blind Myself is visszaköszön (nem minősítés ez itt kérem, hanem pozitívum).
A még mindig gyakran felbukkanó HC-s üvöltéssel képtelen vagyok megbarátkozni, talán a műfaj miatt is, ami teljesen hidegen hagy. Viszont ha ezt hanyagolja az énekes és változatosabban üvölt vagy épp károgásba kezd, ott növekszik az élvezeti faktor. Amúgy kicsit csiharos, kicsit csavaros, de extrém.
Magyar szövegek, kivéve egy dal esetében, ahol angolul megy a térítés. Megmondás, tükörkép-mutatás. "Szan fran Szikszó - Kell egy szép szó", csúcspont, azonnal hat, balga aki nem élvezi.
Grunge? Blackmetal? HC? Punk? Modern metal? Karst. Véreznek a karsztok. Jajonganak a dolomitok, sír a Bükk; a barlangba kellene visszamásznunk talán ott jobb életünk lenne.
A magyar underground életben van, erre legjobb bizonyíték a Lime Veins Bleed Rust (és maga a Karst, nyilván) és az, hogy 100 példányban jelenik meg kazettán.
Kazettabemutató koncert: május 9, Kék Yuk. (ahol a Frost is új lemezzel jelentkezik)
Kézcsók Ilonka néninek!



Hazai hét: Octahed / Karst - Split
released in: Nuskull Webzine, 8 November 2012 | author: Kolláth Benjámin
[original article]

Két olyan zenekarról fog most szó esni, amelyek egyrészt nagyon fiatalok, másrészt elég innovatívak, legalábbis eddigi anyagaik alapján mindenképpen elmondható ez róluk. Az, hogy ez a két erő most egy kiadványon találkozik, mindenképpen ígéretes vállalkozás, és hiába a "csak" 13 perces játékidő, találni érdekességeket bőven, nem hiába szerepelt az előbb az innovatív szó. Figyelem! Aki egy kicsit is ódzkodik az experimentális műfajoktól, jobb, ha most abbahagyja az olvasást.

A nem is olyan régen a Full of Hell előtt bizonyító Octahed az új lemez megírásának áll neki hamarosan (a tavasszal megjelent debütről itt írtunk), ám előtte ízelítőt adnak nekünk abból, hogy hol tartanak jelenleg. A majd’ hétperces Breach valamivel letisztultabb lett, mint a 'Circumon hallott dalok, legalábbis hangzásilag. Azonban rendkívül komplex, matekos darabról van szó, amiből már a Circum Polarison is hallottunk sokat, ám ez valahogy nagyobb ívű azoknál. Persze ott voltak a Sky as a Calyx-féle monumentális megoldások, de azok inkább a post-metal felé hajlottak, míga Breach egy "hagyományosabb" Octahed szám. Papliczky Péter főleg a tiszta énekhangját csillogtatja meg, ami ismét rendben van, és most a basszustémák sem ütnek el annyira a főtémáktól, mint az albumon (ezt betudhatjuk az időközben letudott tagcserének is a poszton). És ami a bandánál a legfontosabb: ismét sikerült előcsalni azt a furcsa kozmikus hangulatot, amit itthon, de talán máshol sem tud utánuk csinálni senki. Elmondható tehát, hogy sikerült egy nagyon jó számot összehozni erre a splitre, csak így tovább!

A miskolci Karst esete egy fokkal bonyolultabb: Ők az a zenekar, akiket tavalyi, Cleaning a Cave című debütanyaguk alapján mindenki kapásból bevágott a "post-black metal" skatulyába, holott azért messze nem ilyen egyszerű őket bekategorizálni (és nem is nagyon kell). Nos, ezzel a két dallal sikerült egy hatalmasat csavarni a dolgon, ugyanis a vendégszaxofonos segítségével elkészült Merülj körülbelül semennyire sem hasonlít az első anyag dalaira, sokkal inkább egy jazzes kis szösszenet. Ez viszont ne riasszon el senkit, mert egész jó dal lett, és a harmadikként érkező Szögletes Üveggolyó feldolgozás, a Nem tudom hogy hol van a helyem már "igazi" Karst, legalábbis inkább hasonlít a lemez dalaira, mint a Merülj. Az inkább beszédre hajazó énekhang a Karstra jellemző középgyors ütemmel viszont elég post-punkosra módosítja az összképet, ami megint egy üde színfolt a banda munkásságában. Mint ahogy ez a split is különleges, és nem csak a maga műfajában.



Közös kislemezt ad ki a Octahed és a Karst (exkluzív premier)
released in: Lángoló Gitárok, 2 November 2012
[original article]

Közös kislemezt ad ki az Octahed és a Karst. Ez így valószínűleg nem sokat mond olvasóink, ezért hát segítünk a két csapatot megismertetni azzal, hogy bemutatjuk az említett anyagot. "A cím nélküli split apropója, hogy mindkét zenekar épp nagylemezre készül, és ezt megelőzve szerettük volna megmutatni egy olyan oldalunkat is, amik eddig nem fértek bele az egyes bandákról alkotott képbe, miközben valahol azt is mutatja, hogy milyen irányba halad tovább a két formáció." - mondták a zenekarok a Lángoló Gitároknak.

A komplex hardcore metálként jellemezhető Octahed dala, a Breach 2012 nyarán lett felvéve a Revolver Sound Studióban, Ferencz Zsolt felügyelete mellett. A maszterelést a márciusban megjelent, Circum Polaris című nagylemezhez hasonlóan Honfi Tamás végezte, a végső munka pedig a Metropol Stúdióban történt Sándor Dániel (Isten Háta Mögött, Esclin Syndo) jóvoltából. A Breach-et már június óta játssza koncerteken is a zenekar, így közben is változhatott, viszont a tervezett következő nagylemez jelenlegi irányától eltér annyiban, hogy külön jelenjen meg. Az Octahed jövőre rögzíti második nagylemezét, emellett a napokban megjelent egy francia válogatáslemez, ahol egy, még az idén márciusi nagylemezen lévő dallal is felkerültek olyan zenekarok mellé, mint a svéd post-rock csapat Ef, vagy a svájci post-metal zenekar Abraham.

A jobb híján black metalként aposztrofálható Karst most megjelenő dalai sem igazán jellemzik a miskolci zenekar eredeti irányvonalát. A Merülj című dalban például a tenorszaxofonos Ördög Krisztián Dávid bukkan fel vendégként, és ugyan a csapat eddig sem idegenkedett a szokatlan megoldásoktól, az alapvetően jazzes hangszerelésű dal mégis meglepő lehet a Karstot ismerőknek. A split harmadik dala, a Nem tudom, hogy hol van a helyem egy Szögletes üveggolyó-feldolgozás, amit az egyszeri eljátszás helyett saját atmoszférával ruházott fel az együttes. A zenekar személyes barátságot ápol a már inaktív zenekarral, ez adott apropót a feldolgozásra, amit a csapat többek között a Skeletonwitch vendégeként is eljátszott a Dürer Kert nagytermében a nyár folyamán.

A split CD-n beszerezhető lesz a zenekaroktól, valamint digitálisan is megvásárolható lesz.



Karst - Cleaning A Cave (2011)
released in: Don't Count On It Reviews blog, 14 October 2011 | author: Ian
[original article]

I rarely see a cover, in metal, let alone black metal, that looks like this, being a lot more common with the post-hardcore scene. So, once again, this was a case of me being interested in the cover before anything else. I'm hopeful that this band is interesting, because a lot of bands from Eastern Europe rarely are interesting, to me.

From the onset, this record made it known that it would not be another black metal record. It's rare that a black metal album of any kind opens with a funk-esque bass-line, if it's even been done at all. That isn't to say that this is a blackened funk metal album just because it makes use of very clean and distinct bass-lines, this band takes their sound into multiple territories including straight ahead black metal. The use of post-rock, funk, jazz, screamo, and, to an extent, noise rock really shape the album into something rather unique, as one track never really sticks to one sound, usually shifting into another style about halfway through without much regard to traditions. Granted, all of their transitions are done very well, it's not like a haphazard style-shift, it was very fluid throughout.

It's interesting because for the entire length of this album, I really wanted to enjoy it more than I was. I really felt like the ideas, the songwriting, and the performances were all there, but there was just something keeping me from loving this like I've loved other records with a similar sort of genre-bending concept. I think what's keeping me from loving this is the more black metal sections, honestly. While they're well done, as I said above, sometimes they feel a bit average and uninspired, nothing new or all that interesting happening during some of the sections involving them. Now, none of these songs are really bad, I have preference towards some of the ladder tracks like Közös and Etlen, but none of them are bad at all, in fact, a lot of them are good. It just seemed to me that when the band was performing a more jazzy section or went into an almost rock part, they seemed to be playing a lot more interesting riffs that went into weird directions. A track like Jövő is just a lot more creative and distinctive than a track like Kettős in my opinion, and that's ultimately what kept me from loving this record.

This is an interesting record that, to me, is just missing a bit more ingenuity to move it up to the next level. Keep in mind, I still enjoyed this record, but there was just something about it that kind of stopped me from loving it. I definitely recommend people checking this out if they like more experimental black metal.

Overall Score: 8
Highlights: Megbomlott, Közös, Bead A Part



Karst - Cleaning a Cave
released in: Autodafé Kvlturális Magazin, 24 August 2011 | author: Holden
[original article]

A Karst friss név az underground kénköves világában (még Nebulosus Fatum néven alakultak meg, és hoztak ki egy demót és egy EP-t), nemrég jelentették meg első albumukat Cleaning a Cave címmel. Ezzel rögtön fel is keltették az ismeretlen gyöngyszemek után folyamatosan kutató kritikus fülek figyelmét, melyeknél ugyan nem vívott ki egyértelmű elismerést, de az állóvizet mégis sikerült valamennyire felkavarnia, és ez kezdetnek bőven jó.

A miskolci arcok azt a fajta keverék zenét képviselik, ami képes színt hozni az egysíkú produkciók posványos világába, egyúttal a kedélyeket is sikeresen borzolgatja, hála a black metal és a punkosabb közeg sikeres összeházasításának, melynek köszönhetően a könnyedebb, szellősebb zenei réteg vegyül szélsebes tempókkal és dühödten kifakadó extremitással, szélsőséges megoldásokkal. Igen, itt könnyűszerrel férnek meg egymás mellett a shoegaze/hardcore ihlette dallamok és a black metalos rikácsolás; a szigorúbb csörömpölések és a szomszéd szobából érkező üvöltéshez kijáró leállások; a kegyetlenebb, black metalos riffek és az elvontkodó dalszövegek.

Utóbbi sokaknál kicsapta szintén a biztosítékot, és hát valóban néhol elég keszekuszának tűnnek a sokszoros metaforákban elvesző sorok; mindazonáltal érdemes legalább egy kicsit elmerülni bennük, ízlelgetni az általuk keltett atmoszférát, érzeteket.

Rögtön a nyitó Kettős egy Siculicidiumhoz hasonló, kinyilatkoztatásszerű szöveggel operál, míg a többi során a honi metal berkekből már ismerősnek tetsző (WMD, Agregator, IHM, stb.) kacskaringós megfogalmazással találkozhatunk, mely egyéni irányultságtól függően találhat éles elutasításra, vagy esetenként érdeklődő befogadásra. A kettő közül, ha nem is szívesen hoznék ítéletet, mégis az utóbbit látom reálisabbnak, hozzátéve, hogy néhol tényleg rájuk férne egy kis ráncfelvarrás, már csak a képzavarnak ható gondolatfűzések (Közös) elkerülése végett is.

Az irgalmatlan sebesség olykor lendületes menetelésbe csap át (Beteg), a hangulat ellentétek között ingadozik a szellősebb témák és a szélsőséges menetek szélkakas-harcában, hogy néha egészen bizarr melódiákat bocsásson ki magából (Bead a part - az egyetlen angol nyelvű szöveg a lemezen), ezáltal is az anyag által generált feszültséget szítva még tovább.

A Cleaning a Cave kezdetnek mindenképp biztató; a miskolciak zenéjének már csak az esetenként felbukkanó gyermekbetegségeket kell kinőnie, hogy valami igazán kiugró teljesítményről legyen képes tanúskodni.



Karst - Cleaning a Cave (2011, sz.k.)
released in: Subterra, 2011 | author: rtp
[original article]

A Karst miskolci banda, a többi infot el lehet olvasni a honlapjukon. Kollégám mutatta még tavasszal a "neked úgysem fog tetszeni" mondat kíséretében, és mivel eddig nagyjából mindegyik ilyen kijelentése valótlannak bizonyult, érdeklődéssel vágtam neki az ismerkedésnek. Mit ne mondjak, hamar megértettem, hogy miért is volt a nagy óvatoskodás, kár, hogy nem írtam le rögtön az első benyomásokat, így nehéz lesz reprodukálni, mi is kavargott a fejemben.

Rögtön a nyitó Kettős rövid, nem egészen négy perce alatt egy progresszív oi banda képe elevenedett meg képzeletemben, akik nem átallnak magukba olvasztani egykorvolt népszerű honi alterbandák dallamképeit, megszólalását, mindezt pedig paródiaképpen punkosan primitív, vagy éppen a black metalra jellemző kíméletlen gyorsaságú tempókkal tarkítanak. Ehhez magyar nyelven előadott torokhangú üvöltés párosul, amely akár bizonyos hardcore/crust bandák zenéjébe is kiválóan passzolhatna. Folytathatnám a többi apró észrevételt, de azt gondolom, ennyi az elején bőven elég az olvasónak ahhoz, hogy kíváncsi-e a továbbiakra.
Sorolhatnám a számcímeket, és azt, hogy éppen az egyes dalokban mi történik, akad elég elemeznivaló, a lényeg viszont, hogy amit hallunk, az mindenképpen egyedi, különleges, mi több - elgondolkodtató. Ettől viszont még nem lesz jó a Cleaning a Cave, a dolog hol működik, hol nem, a kezdés után nehezen találni kapaszkodót, mármint az ilyen eklektikus zenének tényleg nem árt, ha a cudar eszköztárat némi fogóssággal elegyítik. A Karst zenekar ezzel úgy hallik, tisztában van, a feszültségek mellé feloldásokat is kínál, csak éppen nem eleget, legalábbis az album első felében. A jó hír az, hogy a kitartóknak meglesz a jutalma, a rossz, hogy igazi katarzis nem következik be. Jobbnál jobb ötletek, hangulatok, lüktető témák, keserves dallamok bukkannak fel és tűnnek el hirtelen, álmodozás, majd a sivár, kiábrándító, mindennapi környezet. Bele lehet feledkezni, együtt lehet vele érezni, de nehéz, néhol kényelmetlen hallgatnivaló - nihilista, gúnyos, magából - legalábbis elsőre - csak a csúfat szereti mutatni, akár mint egy általunk tisztelt író, akivel azonban véletlenül sem szeretnénk egy társaságban mutatkozni, még csak egy asztalhoz sem ülni.

A Közös, Étlen, Sóvár, illetve az egyetlen angol nyelvű szám, a Bead a Part, de igazából a záró Jövő is - írhattam volna, hogy az utolsó öt szám - amelyekben javarészt megtalálható az töltet, ami nem hagyja, hogy magába zuhanjon az anyag. Itt sincs könnyű dolgunk, de azt gondolom, aki idáig eljutott, annak valószínűleg sikerült egy bizonyos fokú azonosulás a hallottakkal, innentől pedig feleslegessé vált az idegenvezetés.

Még pár szó a megszólalásról. A Karstnak köze nincs a standard black metal soundhoz, - igaz ez is egy stílus a sok közül, amiből merítenek - mégis igen érdekes/hatásos a végeredmény, amikor ebből az anyagból dolgoznak. Nekem többször is az utolsó Spite Extreme Wing kiadvány, az Vltra ugrott be hasonlóságként. Letisztult, óvatosan torzított gitárok, jól hallható basszus, csattogó, éles pergőhang, és ezek a gyors részeknél állnak igazán össze, a szaggató, vagy lassú részeknél viszont a fül vaskosabb alapok után áhítozik - de idővel hozzáidomul az érzékszerv.

Nagyjából ennyi, lehet nem a legjobb hangulatban ültem le megírni a cikket, de ez is csak azt támasztja alá, hogy nem mindegy, milyen belső állapotban állunk neki a Cleaning a Cave-nek. Adjunk neki több esélyt, többféle napot, egyszer csak kapizsgálni fogjuk. Én mindenestre gratulálok a srácoknak, minden nehézségtől függetlenül nem sok hazai bandát tudok mondani, akikre emlékezni érdemes.

7.5



KARST - Cleaning a Cave (SZERZŐI KIADÁS, 2011)
released in: Nuskull Webzine, 22 March 2011 | author: Bali Dávid
[original article]

Két éve a Nebulosus Fatum névváltását megpecsételő háromszámos demó az egyik leginkább bizalomgerjesztő felvétel volt, amivel abban az évben találkoztam. Az érdeklődésemet főként az keltette fel, hogy a srácok nemcsak elrugaszkodtak korábbi, nordikus black metal-gyökereiktől, hanem oly mértékben ki is tágították annak határait, hogy abból egy értékes karakter kicsírázása volt sejthető. Némiképp ezt kívánja alátámasztani a kissé megkésett Cleaning a Cave című bemutatkozás is, ami csak helyenként váltja bizonyítékká a két éve prezentált ígéretet.

A háromnegyed órás dalcsokor legnagyobb erőssége az a határfeszegető sokszínűség, amivel korábban is találkozhattunk, hiszen a black metaltól megörökölt dalvázak punkkal, dzsesszel, shoegaze-zel, doommal és a kilencvenes éveket megidéző emo-gitártémákkal találkoznak, különféle előfordulásokban és arányokban. Nem véletlen, hogy a zenekar a sajnos mára kliséssé vált extrém rock jelzővel illeti munkásságát, hiszen ez a színes paletta valóban megfoghatatlan egyetlen szubzsáner megbélyegzésével, és inkább olyan összhatásnak lehetünk fültanúi, ami minden szempontból haladó szellemiségű, zeneileg nyitott és kellő képzettséget, egyben kiforrott világnézetet sugalló. És talán épp ez a kiforrottság a baj, ugyanis a Cleaning a Cave egyes szerzeményei, dalszövegei és vizuális külcsíne olyan beidegződésről tesznek tanúbizonyságot, amik azt sugallják, hogy a lemezen szereplő dalok néhol vagy túl vannak írva, vagy úgy lettek felvéve, hogy abban a maximalizmus háttérbe szorította a dalszerzés szenvedélyét. Arra kívánok utalni, hogy a tizenegy szerzeménynek legalább a harmada annyira mechanikusan precíz arculatban részesült, hogy nem feltétlenül hagy teret a hibának, pedig néha arra is szükség lenne, hiszen bizonyos helyzetekben ez kínál ösvényt arra, hogy egy dal igazán átélhetővé váljon. Főként egy olyan zenei hatásokkal tarkított közegben, aminek több mint a felét érzelmi alapú befogadással lehet csak megítélni. Az így létrejövő alkalmi monotonitás mellett ugyanígy tompíthat az összképen a dalok sorrendje, mivel az első négy szerzeményből a Beteg kivételével háromnál igaznak vélem az előbbi megállapításomat - egyszerűen biccen, pedig nem egy fogós témával bírnak ezek sem. Külön öröm számomra, hogy a felvételen helyet kaptak a demón megismert tételek, amelyek mindenképp megerősítik a tényt, hogy a Karst saját ösvénye valóban páratlan értékkel kecsegtet, ám a Cleaning a Cave ezt mégsem tudta teljes egészében megközelíteni. Pedig a potenciál megvan benne, hiszen a Halandó felszabadultsága és merengése, az angol szövegű Bead a part féktelen lendülete, vagy a Jövő fogóssága mind azt bizonyítják, hogy a Karst megérdemli a figyelmet. Ezért is szavazom meg neki a magasabb pontszámot, és bízom benne, hogy a következő felvétel már mentesül attól a merev beágyazottságtól, ami egy ilyen nyitott közegben túl paradox módon hat ahhoz, hogy a Cleaning a Cave beteljesíthesse az elvárásokat.

10/7.



Karst - Cleaning a cave (2011)
released in: Fémforgács Webzine, 25 February 2011 | author: haragSICK
[original article]

Kiadó: Szerzői kiadás
Stílus: Post-rock jellegű hazai fekete...

Értékelés:
Pont: 9 / 10
Külalak: Átlagos
Hangzás: Jó

"Gyengülök, kúszok
Mégis halhatatlan vagyok..."
/Karst - Kettős/

A miskolci Karst így nem sokat mond szerintem senkinek, de ha azt csicsergem, hogy a Karst a Nebulosus Fatum folytatása - hajdanán én is írtam róluk még a Bükkerdő kislemezükkel kapcsán - akkor már esélyesebben jut eszébe a sötétebb és elborultabb zenék kedvelőinek. Nos, a srácok váltottak és 2009 június 13. óta ezen a néven futnak (ekkoriban volt is egy demójuk), a helyzet túl sokat nem változott, hiszen a Karst is black metal jellegű képződmény - magyarul annyit tesz: karszt, ami ugyebár a mészkőnek a szénsavas víz oldó hatására kialakuló lepusztulási formája - talán éppen ezért van a tokban némi karszt is - amely valljuk meg őszintén jól illik a koncepcióhoz és a kaotikus booklethez. Ha valaki most azt hiszi, hogy a Cleaning a cave egy könyörtelen fekete halmaz, az nagyot téved, ugyanis sokkal több annál…

A kezdő Kettős egy kis felvezetés után elsőre a Helmet-et aztán a funky csapatokat juttatta eszembe, majd megkezdődik a cséphadaró művek szélsebes vágtája. Lényegében a Karst zeneisége számomra legközelebb egy puritánabb Eucharist és Dissection berkeibe enged betekinteni, amiben alternatív és post-rock jellegű témák keverednek a már imént is említett szegmensekkel - amely abból ered elsősorban, hogy semmilyen effektet sem használnak. A végeredmény érdekes, hallgatható és ügyes, melyben még a szövegek egy nagy része is érthető magyarul, de! Érdemes lenne több hangsúlyt adni az instrumentális részekre, s csak oda beiktatni az éneket, ahol az kiegészíti a zenét, továbbá előnyös lenne még jobban kidolgozni ezeket a post-rock féle dolgokat, hiszen a végeredmény nem csak itthon, de a nemzetközi scene tekintetében is könnyen keverhetné meg az állóvizet. Ha példának veszem a norvég Fleurety zeneiségét, s az ő kísérleteiket az avantgárd mogalmak és önmegvalósítás girbe-gúrba utjait, akkor a Karst-nak is lenne minderre esélye és lehetősége. Az egész lemez letölthető a honlapjukról illetve limitáltan meg is jelent kézzelfoghatóan is, szóval akár rendelhető is.

Az anyag amúgy így is jó, ütős, dallamos és kellemes és értékes részekkel van tele, a szövegek is ütősek, hazai csapat - s csak nagyon csekély részben van jelen az angol. Azt gondolom az általam felvázolt dolgok megvalósításával még jobb és egyedibb képet kapnánk. Hihetetlenül jók a ritmusok és a vastag basszus, amely mindent elvisz, az ének és a szóló csak kiegészítő elem, innen is jutottak eszembe a post-rock témák - nekem rengetegszer villant be a francia Microfilm nevű formáció, csak ők filmbevágásokkal is kiegészítik varázslatos képkockáik, s egy olyan súlyos és magával ragadó örvényt hoznak létre, amit jó érzés lenne idehaza is hallani némi blackkel ötvözve. Csak hogy értsétek - kedves olvasó, nézelődő, Karst - erről beszélek, annak ellenére is, hogy tudom, egy teljesen más irányba fogtok orientálódni: Microfilm - Dpt. 4



AZ EPECSARNOKNAK OSZLOPÁBÓL: KARST - CLEANING A CAVE (2011)
released in: Rock Station Magazin, 13 February 2011 | author: Norbert K
[original article]

Ha már a kortárs irodalomban tananyaggá nőtte magát a posztmodern fogalma, akkor én ezt önkényesen bevezetem a zenében is, és a stílus jelenlegi magyar fejedelmévé az IHM-et (nem, nem a hónaljmirigyet) teszem. Hogy ezt miért is írtam? A műfajban új alkotó jelentkezett; a miskolci Karst zenekar Cleaning a Cave című albumának első meghallgatása után rögtön ez a fogalom jutott eszembe. Elképesztően szürreális (?) világkép, hagyományos black és death metal elemekkel felturbózva, tovább után részletek.

10 számos lemez, és önkényesen kiragadok néhány címet, hogy érezhető legyen, a világkép kapcsán mire is gondoltam: Oltalmazó, Megbomlott, Halandó, Sóvár.
És, hogy miért rúgózom ezen ennyire? A Karst zenekarhoz, pontosabban ezen albumukhoz hangulat kell. Ritkán találkozom ilyen zenével, de itt valóban így van. Annyira tömény és erőteljes, hogy ha az embert nem megfelelő pillanatában kapják el, egyszerűen nem tudja értékelni (pontosabban, tudja, de igen röviden és velősen). Ez nyilván alkat kérdése, de nálam így van. A beküldött anyagokkal általában úgy vagyok, hogy az első néhány figyelmes hallgatás után háttérzenének is a lehető legtöbbször lejátszom, miközben egyéb ügyes-bajos dolgaimmal foglalkozom itthon, vagy bambulok a bkv-járatokon. A Karst-nál ez egyáltalán nem működött, annyira tömény és durva, hogy lehetetlen volt mellette bármit is csinálni. Így aztán sokára tudtam csak "ráérezni" arra, amit a fiúk alkotnak, de végül eljött a pillanat, amikor megfelelő hangulatban találkoztunk. Akkor pedig nagyon tetszett, már ha egy ilyen apokaliptikus világkép esetében használhatunk ilyen fogalmat.

A zenéről, magáról, nehéz beszélni. Az albumnyitástól és néhány kiállástól eltekintve (ezeknek a gerincét majd minden esetben a basszus adja) a folyamatos durvulás hallható. A dob a legtöbb esetben a "centrifuga" dobolással operál, az énekdallamok között gyakorlatilag semmilyen különbség nincs, állandó üvöltés és hörgés, a nagy torzítás közepette meg eléggé elveszik a basszus. Így a tulajdonképpeni melódiát (ismétlem, a kiállásokon és néhány számkezdésen kívül) a gitár(ok) szolgáltatják. Az rendben is van, nem találtam benne kivetnivalót.
Nyilván, ezt mind így is akarták, tehát igazából nem is hibaként rovom én fel mindezt, csak elemzésként írom.

Rétegzene, amit a miskolci illetőségű zenekar visz véghez, minden szempontból. Ezért mindenképpen "reszpekt", mert a rockzene táborán belül is egy szűk közönségről beszélünk, ráadásul mindezt magyarul, egy vidéki városban. Aki szereti az "extrém metált", death, blackmetalt, és neadjisten Miskolc-környéki, annak megvan az új kedvenc zenekara.
Magas szinten csinálják, amit. Azonban azt is meg kell jegyezni, objektív szemmel nézve, hogy borzasztóan monoton és leterhelő, kétszer egymás után gyakorlatilag lehetetlen végighallgatni az anyagot. Ha ráérez az ember, hátborzongató perceket tud okozni, egyéb esetben viszont nem sokat tud kezdeni vele.

Zárszónak pedig, két idézet az albumról:
"Nyugtalanság lesz úrrá halott országodban
A félelem eloszlik, felszabadult, (még) bizalmatlan
S akik eddig lázálmukban feledtető dúrokat pengettek.
Egy pillanat alatt minden hangra ráébrednek."

Illetve:
"Úgyis elbuksz
Úgyis meghalsz
Én mondom meg mikor
Az epecsarnoknak oszlopából iszol

Gyengülök, kúszok
Mégis halhatatlan vagyok"

szerintünk: (3,5/5)
 
 
© Karst Orchestra / Spiritside Productions